arcHived LYricS #11

...sok mindent megéltünk 1ütt, sőt kevéske kivételtől eltekintve mindent együtt éltünk meg...nem tudom hol lennék enélkül..nem tudom ki lennék enélkül...és habár a hétköznapok olyanok amilyenek, remélem tudok 1 kis fényt csempészni bele és hiszem hogy elhiszed végre...hogy addig tart amég mi akarjuk...

tehetetlen a kéz és az ő gyöngén rángó ujjai
tehetlen a lélek- így a szív és az ő elfáradt húrjai

tehetetlen az elme- sejtjei elvesztek a csatákban
tehetetlen minden szó, amit önmagamban találtam

tehetetlen a bűntudat- árnyékában a megbánás
tehetlen a vágy, hogy mikor szívem akar Te rám láss

tehetetlen az a könnycsepp, amely legördül a nyakadra
tehetlen a srác míg az ég gyúl fölötte haragra

tehetlen a láb eléd a földbe gyökerezve
tehetlen a szempár látványodnak örvendezve

-a távolból/ hát mit tehetnék?! -hozzánk az élet kevés lesz
kérlek hidd el, hogy szeretlek, s hiszem a végén megértesz Kincsem.

2010.10.04.21:01

believe; FF

bAck

...kissé nosztalgikus ennyi idő után ráklikkelni a kedvencek sávon a blogspotra és megint az új bejegyzés opciót választani...nem volt életem az utóbbi hónapban- csak tételek, jegyzetek meg utazás, és persze a gyomorideg régi ismerős vendégként dobta fel a közérzetem- bár ennyi ideig még soha nem tisztelt meg társaságával...nem tudom hol kezdjem és mit lenne érdemes betűkbe formálni- annyira meghatározó ez az időszak, hogy azt hiszem évek múltán is emlékezni fogok a történések zömére_1 elmorzsolt mosollyal persze, de egy jólesően mély lélegzetet véve, hogy nem kell mégegyszer átélnem...nagyon sok minden ráment erre az egészre, rengeteg dolgot kell újra felépíteni, sok embertől kerültem fájóan távolra ez idő alatt...hogy megérte-e? ,sajnos nem tudom teljes vállszélességgel állítani, de igencsak bízom benne...lényeg a lényeg sikeresen meglett mind a 17 vizsga- van 1 szakmám és pár hónap múlva még1...már fel tudok mutatni valamit- nemcsak 2ésfél áttanult-elcseszett évet Baranyában, tetézve az igencsak jelentős albérleti, utazási és egyéb járulékos összegekkel...már erre sem tudnám egyértelműen mondani, hogy megérte- bár a belső fejlődésem kis görbéje bizonyára másról árulkodik, de abból nem lehet megélni ugyebár...érdekes hónapok ezek_annyira tömény az események halmaza, hogy szinte túlcsordulok tőle_valahogy úgy érzem itt dől el minden, mindent itt alapozok meg- a mostani mindennapokban/családot, hivatást, a majdani megmaradó baráti kapcsolataim_az egész kicseszett jövőt_és ettől valahogy minden kis állomásnak talán sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok, mint amekkorát objekíve' kéne...dehát ez van persze-ilyen vagyok, mindíg is ilyen voltam...de talán ezért tartok ahol tartok- minden téren_erősen tudat alatt bár, de nagyon büszke vagyok rá... folyt köv_most mennem kell... believe; FF