éLet I.

"élet élet, de csuda klassz csak nézd meg" ...fogy az idő..és az úgymond kétfrontos élet visszaalakul egy egységgé...nincs két lakáskulcs, nem lesz 2 helyen fogkefe...az összes zoknim újra 1 fiókba kerül...bután hangzanak ezek a kis nüansznyi képek, de jól leírják a történéseket...a város amit 2 és fél évig minden igyekezetemmel próbáltam kissé a szívembe fogadni, most visszasomfordál a térképre, a fotókra..meghúzódik az emlékek arctalan körforgásában...furcsa és félelmetes...régóta várom ezt..a sok megpróbáltatás végét..a véget nem érő zötykölődést valahol a baranyai utakon..várom a végét annak a megfoghatatlan magánynak ami itt volt a társam, az árnyékom, amely oly' makacsul ragaszkodott a cipőim talpához nőni...nem kellett vadásznom rá mint Pán Péternek- ő itt maradt, és ha lenézek az íróasztal lapja alatt, még most is itt van- csendben, de valahol belül azért éreztetve jelenlétét...az úgymond önálló élet ebben a tekintetben visszalép egy lépcsőfokot, de hiszem, hogy csak rajtam múlik minden, ami utána következik..illetve rajtunk_sokkal biztosabban érezlek magam mellett, mint anno, amikor elköltöztem otthonról...bár legalább annyi a kérdőjel és a bizonytalanság az elkövetkezendő évekkel kapcsolatban, mint anno volt_viszont egy pont megdönthetetlenül fénylik a horizonton..egy pont, ami minden percben ott van...egy pont, ami többet ér mint az egész nagy sötét ott körülötte..egy pont és egy huncut ugró kétéltű becsukott szemmel a levegőbe ásító hangja...ez az életem..ezek vagyunk mi-a kérdőjelek közti mélyen a lapba kanyarított felkiáltójel... folyt. köv. (a szerk.) FF

ezIs

ezis megvan, mondhatnám, hiszen elkezdődött, és be is fejeződött az első hét a szemeszterben...kicsit felemás, de azért tűrhetőnek néz ki, illetve azzá fogom tenni...úszás-futás-kondizás valamelyikéből csepegtetek a napokba, így márcsak a mozgás sem enged régi lelki mélységeimbe süppedni...volt úgymond csoporteste is, bár a csop.ból szinte kevesebben voltak, mint máshonnan, de jool éreztem magam...és végre volt Ivory Coast újragyúrt formában, de a régi élménygombolyaggal, már Ivory Soul cím alatt...jókis társaság jött össze a bulira és mondhatni kifogástalanra sikeredett...ezis kitart pár napig...szerdán pedig már otthon vagyok, ami garantált balansz'...mármár kezdem élvezni a pár hete restartot vett színpadi próbákat és a kis csapatunkat...Matesznak iszonyatosan örülök, ezt nem részletezném_az én nevelésem :) ...élvezem ezt a még nyugodt, megfontolt döcögését a napoknak...nincs az az elemésztő feszültség bennük és mégis pozitív tartalommal telődnek...FF

régi-új város...régi új hangulat...régi új érzések a világ szépségét illetően...de igyekszem nem ezeket rögzíteni a szemeszterre és visszacsiholni valamit az előző bejegyzések flowjából...kívánjatok szerencsét hozzá... bELievE