...közeleg a vihar..szél..a levelek suhogó beszéde..a nappali zajok elnémulása...dörgés...hűs levegő..óriás esőcseppek...a friss illat...áramtalanítás...!.
..most van először időm, kedvem meg mi1más az íráshoz, egy kis összegzéshez...nem tudok mélabúsan beleérzős hasábokat írni válogatott kifejezésekkel és ködös szóösszetételekkel...most nem...nincs kedvem és ami a fő, hogy az utóbbi hónapok nem is sarkallnak erre...bár persze nem minden fenékig tejfel, de összességében életem közel legszebb hónapjait éltem mostanában...a könnyedség, a társaság, az élmények, a hasznos időtöltés és az otthon, a gyümölcsös, a kutyáim, a kert, az itthoni levegő, a kiszámítható nappalok, az edzés...a felkészülés a következő évre..nemcsak lélekben...szakdolgozat írás..tervezgetés...ügyintézés...lábtenisz, BalatonLelle-Fenyves-Mária-Boglár-Fónyódliget..TÜCSÖK...Dózsa és még rengeteg minden, amelyek egyfajta jóleső nyugalmat erőltettek a oly' sokszor forrongó felszínre.. visszakaptam a barátaim-olyan mértékben ahogyan már nagyon régen nem..már tudom kik azok akiket kísérőnek szeretnék az utra..sajnos a sereg maroknyi a régi boldog illúziókhoz képest, de azt hiszem elég és még ígyis jóval több, mint amit a legtöbb ember remélhet vagy magáénak tudhat.. kezd kissé körvonalazódni minden...az első lépések megtéve...most az élet jön, de végre tudok bízni a leendő történések megfelelőségében..a jövő ami az álmaim lapjain fekszik, lassan átkúszik oda, ahol már nemcsak éjszaka látni, hanem ott van minden pillanatunkban, a lépésekben..előjött a tudat mélyéről és a köznapi gondolatok sorába állt...minden egy karnyújtásnyira van, csak meg kell tenni, amire készülünk..itt a tettek ideje, a bátorságé, végleg fell kell nőni... ideért, kikapcs..
