..mindíg jön egy újabb- így a régi szövegeimet összegyűjtő "rovat" még nem tartalmaz régi szöveget, csak amiket mindíg éppen csinálgatok... hmm.. majd azok is belekerülnek... ma buszoztam haza az egyetemi lakóhelyemről és a KK Krú outrójára lettem figyelmes a fülesből... és elkezdtem pötyögni a telóm jegyzettömjébe- érdekes volt így... Réveteg:
az ablakon merengve kifelé, bőrömön érezve a napfényt
úttalan utak és a fák 1 már megsárgult gyermekrajzként
az életben hű társam a fel s tova tűnő oszlopok
a felhő árnyékkal lepi a tájat, 1 örök súly mit hordozok
a bennem élő lényt többé már nem fékezi a póráz
mit a születéssel kaptam, a lelkem szaglik akár egy kórház
1 arctalan nővérre várva- szárnyai akár a hóesés
ki megérintve mosolyt csal-a történetem oly mesés
-hogy csak 1 óra kelthet fel, zajt verve a hajnalban
a havat szél keveri fel- ébren is az álmomban maradtam
elmosódott tömeg köröttem, céltalan járva a várost
szemed tükrében az élet amit megtaláltam már most
mikor létem még csak pirkad- csak a dombok mögött kél
1 megsínylett természet a tűz mellett réveteg mód mesél
1 nyikorgó karosszékből- dús üstökén deres szálak
ferde sorok 1 ódon füzetben amikre kérdőn néz a század
de a vállad fölül minden más- minden lépésben ott az értelem
a jövőnk fűszerező ízként belecsöppen a véletlen
az erdők lombja csendben lehullt, közben elsötétült pár év
a ránctalan ég, a nyugodt tófelszín- elfeledtem már rég
akár az álmot a csörgés előtt- a füzet a fiókban nyugszik
ködbe temetve az élményt, mely hogy fájjon néha előkúszik...
wiThoUt H 091222 15:20 believe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.