...hát előszöris szó szorri' h nem jelentkeztem- ésh magamhoz hűen még meg is ígértem h ekkor és ekkor tolok bejegyzést_de nem / de h akkor miért teszem?!- nos Watson? Mert nem normális Holmes. Hmm, lehet h igaza van..
_szóval mérföldkő / egy újabb..mostanában nincs hiány belőlük- legutóbb ez a márcsak székkirántós esetnek hívott mérföldkő (felénk inkább kmkő persze)..hatványozottan békésebb vagyok tőle..ezekbe elég erősen bele kell tanulni...és most a magánélet..illetve A magánélet! -ez az ami a legfontosabb az életében annak akinek van ilyenje :) és ezért hihetetlenül sokat jelentenek a Bőrgyári történések...PEN volt ugye (aki nem tudja mi az innen nemis fogja és magára vessen :P ) ...a PEN Pécset jelent, a pen Suhancost jelent(ett), mostpedig a reggae és a ska fémjelezte számomra-számunkra idén_emiatt iszonyat mód' vártam az egészet/ oltári buli lett belőle szal nem érdemtelenül tettem...másrészt viszont..aki ismeri a magánéletem /az általam mesélt mértékig az tudja, h a békés állóvíz jelző nem volt éppen ráhúzható a nyáron és a tanév elején...ezt részben sajnálom persze és részben nem...az h emiatt főleg nem én szenvedtem az megbocsáthatatlan- ezzel tisztában vagyok és amég élek szem előtt fogom ezt tartani...a hála nem jó szó...ezt nemis részletezném tovább...ha a végét nézem, akkor abszolút pozitív (h mi árán- az abszolút nem) ...és mint szerintem pozitív életszemléletű ember próbálok előre nézni -szóval h mi is maradt nekem /visszakaptam kicsimet egy bizonyos furcsa-tépő (nem találom a jó szót) érzés nélkül- hiszem h örökre...És a raszta hölgy a barátom lett/maradt- a szó legigazibb értelmében- és tényleg a barátom...azért írom h legigazibb, mert nemis sok idővel ezelőtt hajlamos voltam a barát jelzőt sok mindnekire ráaggatni- többé ezt sem teszem...
..innentől a kettejük viszonya, ami rendezetlen maradt- most sem nevezném redezettnek persze, de a PEN hozta magával a nem túl rózsásnak beható szitut...amiből minden lett, csak konkrétan az nem amit vártam /bár nem tudnám pontosan leírni mit vártam...de ha azt írom, h iszonyatosan büszke vagyok rájuk-rátok, és nem tudom hogy köszönjem meg ami történt_most itt nagyobb részt Tücsöknek..akkor azthiszem eztsem kell magyaráznom tovább...szerencsésnek mondhatom magam h ilyen emberek vesznek körbe...bízom benne (ha idézhetek egy másik blogról) h ez valami jónak a kezdete...a többit már személyesen elmondtam... believe; ForeFingers