archived LYrics #9

...már szinte szokásommá vált h nagyritkán ha írok vmit 1ből felteszem ide is..nemtudom miért, de így van..habár így szinte elveszik az eredeti funkció, h a régi szövegek felkerüljenek, de arra amúgysem lenne időm, majd talán a nyáron-merthát van a szakajtónyi belőlük erre arra a régi fehér spirálokban..majd ígyekszem.. ezt pedig az elmúlásról 1 kicsit úgymond szokásosabban, de a hangvétel szinte változatlan mint pl a Holdas megfejtésnél...

Mind elmegyünk

"A Holdnak meséltem sok percet, a tincsek mögötti szempárnak
az úton elhagytam a felét, de majd a végén megvárnak
-együtt kéz a kézben- közösen éltük meg az egészet
ketten néztük végig, hogy mint zabálja az enyészet
életünk véges fonatát- elfeslett a megőszült tenyérben
az éveg hajszál pecsétje mint évgyűrűk az enyémben
-ha lenézel rá és csendben olvasol belőle
majd a 2 tekintet összeér és a végét már előre
-elárulják a pupillák a ráncok takaros kertjében
mint az ágyásban a virágok csak megpihennek szerényen
...egy meleg szoba, a tűz csak ropog a cserépben
bár nem maradt sok az erszényben, de nem múlunk leki szegényen
Te élet- bársony takaró-ki mindíg a bőrömhöz érsz
kiráz a hideg-szó elakad-ugye mond, nem félsz?!
ugyan kérlek hiszen gyomromban már a kenyerünk java
az évszakok az órák-fagyos december hava
meg sokx megis haltam már- mégis mit nekem még1
a sok lépcső az úton- hányszor leporoltam a széket
a rébuszok, a szóképek, a metaforák listája
a lélek betűkbe írva- padlóra dobott kispárna
-ként 1 füzet itthagyva, szekrénnyi képet
1nőt és sok barátot kik csak álmodjanak szépet
örökké. ezitt 1 búcsú-persze csak képletes
majdan következő rész-mint a műsorból a 2hetes
változat a polcon az albumoknak tetején
annyiszor volt izgága-hát maradjon a fenekén
-végre. itt a perc/ a csillagok a Holddal lenéznek
rám, 1 öreg fiúra ki itthagyja most az egészet...örökké"

remélem így lesz_FF
2010.05.07.22:57 wiThoUt H _all rights reserved :P