kompLex

...6.hét közepe..az idő rohan, a tennivalók sokasodnak és 1re közelebb a vége mindennek...az utolsó hónap az okj-ből, az utolsó év Pécsből és annyi mindent csinálnék még, annyi mindent kéne csinálnom- de valahogy igazán semmire sem jut időm..rád sem, ami a legfájóbb az egész eszeveszett rohanásban...sajnálom a történteket és mosolyogva bízom, ha előre nézek, de mindezek előtt van még 1 kicseszettül nagy hegy- akkora amekkorához foghatóval még nem kacérkodtam életem során és bár több minden szól mellette, mint ellene de márcsak a mérete miatt is elég méylről fakadó félsz telepedett meg bennem...igyekszem elnyomni, igyekszem a teendőimbe folytani az érzést, de a dolgok úgy hozták, hogy kvázi 1edül élek és óhatatlanul is van időm töprengeni, magamba nézni- ezis 1 ilyen pillanat...annyi mindent írnék, h kicsit könnyebb legyen de valahogy nem telnek tartalommal a sorok- nem segítenek igazán..csak 1 lenyomat marad, de a lényeg továbbra is a helyén- ott ahol nem kéne lennie...igyekszem tartani magam és még élvezni is kicsit a maradék időt...nem gondoltam volna h ennyire embert próbáló lesz...sajnos nem látom hol vannak a határaim...hogy mit bírok még és mikor szakad meg valami...1x már nagyon közel voltam hozzá- túl közel...nem szeretném, h ezt még1x át kelljen élned és énsem kívánom többx...segíts és bocsáss meg.. FF