2010. február 20., szombat

arChivEd lYricS #5

...karácsonyra kaptam 1 fekete bőrkötéses füzetet..tele lett az előző 2... sokszor úgy érzem nincs mit írnom bele, vagy h ugyanazt írom, v hogy nincs is értelme_ sokszor tényleg nincs ha objektíven nézzük_de mégis / csak kiírogatom a kis képeimet magamból/ azt hiszem ez így van jól _nehezen tudok 1 témát kicsit hosszabban "tárgyalni" _ez nemis célom már... most pl éppen bambultam kifelé a nyitott ablakon- annyira őszi idő van.. nem tudom miért de sokszor foglakoztat a halál gondolata mostanság ...persze eszemben sincs meghalni v hasonlók_csak a vég érzése érdekes mód érdeklődésre késztet_és az e köré a téma köré felmázolt kis érzésvilág ami elkap néha mostanában...ebből lett pár sor a hetekben _itt van ebből az egyik megfejtés és majd sorjában a többi is..

...ennyi az élet...

már megint összeér csendben középen a 2 mutató
a számlap feletti életem- a pohár víz melletti nyugtató
az arcom a mosdó felett jéghideg vízzel mosva
a tükörből kicsit fehéren- nem épp a nyugalom szobra
ez az énkép, ez az élet- gondosan sorbarakott értékek
1 fonál pár némber kezében- 1 gödör feletti révészek
pár fekete sziluett- mind lapáttal a kezében
órájára néz- öngyújtóért turkál a zsebében
1 terített asztal- eddigi utam vacsoraként tálalva
élére vasalt öltönnyel- centi pontosan rámszabva
fura illat terjeng a szobában, mely kissé elvarázsol
1 köntös összetűrve a széktámlára- terítsd magadra ha fázol
-2 világ között_ha mostoha szél dúl az elmédben
fel nem tett kérdések-rejtett válaszok /többé én soha nem kérdem
ez nem érdem-nem 1 díj_csak elvásott a szerepe
sok dolognak az évek múltával_csak 1 számít, hogy szeret-e?
a világom kis szelete- mely igazából mérvadó
ha őszinte a tekintet, ha megnyugtat és szép a szó
-a dallam, amit mesél, mint 1 nosztalgikus monda
1 frissen leporolt könyből mindent visszaidéző strófa
amely kezet nyújt a földön, vagy betakar az éjben
részt vállal sok pofonból és igaz társad a kéjben
-is összezárt szájjal párnát az ajkára szorítva
a gyertya fényénél föléd hajolva hisztérikusan ordítja
néma szavakkal neked, hogy csak ennyi az élet
ecsetet ragad-közben rádnéz_majd felmázolja a képet...
//10.02.10.20:01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.