az előző témában itt 1 másik részlet... kissé más a megközelítés...
A fiú és a Hold
az órám a polcon lassacskán már tavaszra jár
a telet elvitte a napmeleg, mint a tavaszra a nyár
-borúra derűként_ könnyedén veszek most levegőt
1 kard ártatlanul az út szélén, de önkéntesen beledőlt
-a szívet átszúrva a bordák közti keskeny nyíláson
akár 1 zeneszerző komponál- saját síromat így ásom
hátul a kertben 1 fa alatt- az ásó feltörvén a tenyerem
a nap ásít a horizonton_ezt a hangulatot szerettem
-mindíg is, de most mégis mintha valahogy fájna
az égen felhők vállvetve- ennekis megvan a varázsa
édesen eltelít a perc- csak lenézek és sóhajtok
estére kelve köszönt a Hold- eképpen, hogy "jó napot
-úrfi ott a fa alatt- mért búsul a sötétben
1 gödör felett merengve, hisz az élete törékeny
-minden itteni lénynek- miért kísérti a sorsot?
mintha tőrt nyelne 1 porondon, ami felsérti a torkot
mit szólnak ehez ott fent- a Hold szemráncolva kérdi
látván a srác ugrani készül- de ki tudja mér' életét félti
lassan ébredez a szél- illendőn zörögnek az ágak
a fű is szinte ugrásra buzdít- eképp susogják a szálak
de azt kéri a holdvilág, hogy várj még csak 1 estét
a fiú leveti magát a mélybe- elernyesztve testét
-mi' tompán puffan odalent- a varjak felharsannak
a Hold keserűn üvölt fel az éjben- az ágak örökre elhallgatnak
10.02.20.17:32 _ wiThoUt H _
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.