aRchived lyricS #7

...már gimiben is írogattam hasonló hangulatú dolgokat mint mostanában, bár akkor még nem ez a furcsán szentimentális hangvétel volt a jellemző- dehát az ember alakul, tapasztal és formálódik, mint az agyag a korongon.. szeretem visszaolvasni a régi dolgokat és jó a tudat h 1-2 évvel ezelőtt is gondolkodtam úgy néhény dologról, mint ahogy mostanság teszem... ez nem konkrétan az itteni 20 sorra vonatkozik_ ez csak egy

Életkép estére járVa:

lassan fordul a föld- a nap ismét nyugodni készül
pár lehúzó óra után énis megpihenek végül

a völgy felől fúj a szél- halványan kipirul az arcom
csendben leteszem a kardom- holnapig odázva harcom

elfásult tagjaim anyaként betakarja a rét

-fövenyén egy édes érzés önt el- csak úgy valamiért

élénken vöröslik az ég- alatta biztonságot érzek
nem fájnak könnyező sebeim, mikből évek múltán is vérzek

könnyű lélekkel vértezve- hiánytalan üres az elmém

ha napközben így lenne- 2 kezem összetenném

mint mielőtt elalszom- az égből Tőle búcsúzom
akár 1 függönyt a világ elől- a takarót is úgy húzom
egész a fülem tövéig- bár így kilóg a lábam
már nem zavar, hogy mit elértem- én jóval többet vártam
láttam már "igaz" barátokat- ha tudnád- nem is 1et
párnak a kezem is nyújtottam- pedig Petya nemis kellett

láttam 1 nyugodt jövöt- ahol békében ér a végzet
erősen megmarkolom a paplant, hiszen nem érhet így véget

a sorok végtelen íródnak- a szél is nyugovóra tér

a csend átveszi a hatalmat, majd holnap újra mesél...

// wiThoUt H //

believe