éRdekes _lépCSŐ

...érdekesen zajlik minden...azt hiszem az előző bejegyzés volt a mélypont / minden összejött- és ahogy írtam is a körülményeknek ez a fajta együttállása felnyitotta a szemem sok téren és ha eképpen nézem akkor még hasznosnak is mondhatnám az utóbbi hét történéseit...és tényleg nem a savanyú a szőlő téma húzható rám- hiszen ez a pár nap sem volt olyan micsoda fergeteges, de 1-2 bíztató dolog is elég volt hogy elrángassa a kis melankóliámat valamerre...amellett ráébredtem, hogy nem szabad gyerekesen hozzáállni az élethez, mert akkor eféle mélységekbe kerülök időről időre...nemcsak akkor lehet valami pozitív ha minden tökéletes...elmúlt már 4 óra- becsukták a napközi ajtaját...eddig nem értettem mért mondják, hogy igazából csakis magadra számíthatsz- hiszen kiabálva gondoltam magamban, hogy ugyan már: tele a mobilom telefonkönyve nevekkel, fullon van a winchesterem buliképekkel és becsülettel ki van tapétázva a koponyám belső fala irigylésre méltó emlékekkel...ez ilyenkor a semmivel egyenlő- a mélypontokat az egyénekre találták ki- személyre szabottan rájuk...mint 1 műgonddal készített öltönyt-ahoz nem fér oda más- persze lenne aki segítene ha kérnéd- de igazából nem tud...érdekes mérkőzés...dehát minden komolyabb következtetést kizárólag utólag tudunk levonni...ezis megtörtént..úgyérzem sokkal kevesebb vagyok 1 bizonyos téren- a tudat, hogy hiába minden- olyan sohasem lesz a világ, mint amilyennek álmodja az ember, vagy amilyennek látja egy hatalmas este után...azthiszem képes voltam épülni belőle és eztán sok minden(ki)hez 1 kicsit más módon fogok viszonyulni- semmi radikális, csakhát kezeljük a helyén a dolgokat na :O

...szóval érdekes..talán ahoz tudnám hasonlítani, mint amikor kirántanak alólad egy széket /iszonyat jó volt a széken ülni_kényelmes, vidám, szinte kiváltságos...bár sokszor megkeserítette a vágy, hogy márpedig a széken akarsz maradni, sokszor görcsös akarásba ment át- szinte rimánkodtál az égnek, hogy ott ülhess (erről itt a spot-on is sok bejegyzés született)...és egyszer csak a padlóra huppansz..jobban fáj tőle a hátsód, mint amennyit még lábon kihord az ember, de kevésbé, mint amitől féltél- és rájössz, hogy a padlóról szemlélni a dolgokat jelent látni -ez kicsit übermenschül hangozhat, de korántsem erre célzok...csak arra, hogy azthiszem léptem egy szintet itt belül- bár először azt hittem, hogy visszafelé haladtam-talán nemis egyet...szeretném hinni, hogy ez (is) a kulcsa annak, hogy kicsit fesztelenebbül és ezáltal teljesebben tölthessem itt lent a napjaimat- és csúnyán mondva tényleg annyit tegyek bele bizonyos kapcsolatokba és ezek okafogyott hajszolásába, amennyi még egészséges és mindegyik fél hasznára válik...nem gondoltam volna, de jól érzem magam- tele vagyik minimálisan átformálódott tervekkel, célokkal és számtalan dátumot várok már...talán ehez tudnám hasonlítani: KAukázus- Szentendre (http://www.youtube.com/watch?v=dBSQZKlY2hw) nem sok zenét hallottam (pedig nagyonis sok zenét hallottam) , aminek ilyen hangulata van-számomra persze

believe; forefingers