buSz

...már szombaton érzed amikor estére jár..egy kicsit megmérgez...egy kis mélabúval árnyékolja be a hangulatod...próbálod kissé megerőltetni a szíved és lépni...egy mély lélegzet éshát: jólvan, volt ez így már rengetegszer...elhagyod az otthont, otthagyod Őt..de csak időleges ez a fajta hálátlanság, hisz pár hosszú nap elteltével visszatérsz életed naposabb és biztonságosabb oldalára...vasárnap...a nap is máshogyan virrad..a lényed teljesen átveszi a nap hangulatát..ez csak egy fél nap...nem teszel semmit...búcsúzkodsz..készülődsz..szöszmötölsz..nézel ki a fejedből és már kissé gyermekded módon várod a következő hétvégét...az órák észrevétlenül telnek..már nincs kedved belekezdeni semmibe...ez csak egy fél nap...a történések hátterében vészjóslóan beesteledik..a dühös szél erőszakosan zörgeti a szomszédod évek óta javításra szoruló nagykapuját...a hangok ismerősek, korántsem újkeletű zörejek...a kandallóban vidáman ropogó tűz melegéből szinte kedélyesen hangzanak, hiszen odabent vagy..ne félj fiú, itt nem bánthat senki...ide születtél, itt is nőttél fel..ide köt minden.. itt a helyed..itt nem bánthat senki...aztán lassacskán itt az idő... a nylon zacskók zörgése, az ételek illata...a feszült készülődés...vajon minden megvan?..időben odaérünk?...két kutyád izgatottan szaladgál az autó fényszórójának fényénél...a rozsdás kaput merevitő nagy kampó nehézkesen landol a kapu melleti kerítésoszlopon...az autó kigördül a hídra...10-15 perc néma zötykölődés a már unásig ismert panorámát kémlelve a párás ablaküvegbe törölt rés mögül...a házak, az udvarok, a kertek, néhány járókelő...mindennek ellenére mégis mindíg szolgál egyfajta újdonsággal...az autó megáll egy félreeső parkolóban, majd egy kifacsart mosoly...elhajt...átbaktatsz a peronra...az izgő-mozgó sokaság feszélyez..méregeted őket...már otthon lennél..ott messze..a meleg szobában...csend van...ahol vár az ágy, egy másik kilátás az ablakból..az érem másik oldala-a te érmedé...egy három éves érem a zsebedben a lakáskulcs mellett...már sokszor megkarcolta menet közben... a busz beáll a patka mögé...nagyobb, impozánsabb mint a rövidebb utat futó társai...a tömeg, mint esztelen borjak az etetést jelző csengőszó hallatára koncentrikus körökben egymás kitisztított lábbeliin taposva az ajtó fejek mögött sejtett sziluettje köré csoportosulnak...feljutsz...nem elsőnek persze, de bőven nem utoljára...már nem először csinálod...az idegenek bosszantó közelsége, az okafogyott furakodás a nyilvánvalóan elégséges ülőalkalmatosságért...mitsem érdekel már az egész..."Bocsi, foglalod?"...felteszed a hengerré gyűrt kabátod..az ujjában a fekete sál, a sapka azt hiszem a jobb zsebében...leülsz...telefont és fülhallgatót veszel elő, miközben felizzik a motor és életre kel egy más világ...utazol...az oszlopok, a fák, a kilóméterkövek, házak és táblák sötétben alig kivehető forgataga ez...lényed befogadja a zenét...csak arra figyelsz...ott vagy benne..hisz szereted, az egyik kedvenced az album...a kellemes meleg és az egybefüggő sötét elnyomja érzékeid...elalszol, de a zenét tisztán hallod, soha máskor ilyen tisztán...65 percig egyszerű a világ... FF