és tÉnyLeg

...idézhetném a "30Y: Sötét van" c. zenéjét, de nem teszem, pedig valahogy tényleg az van...tegnap költöztem haza..végleg...az egész nap elment a pakolgatással és valahogy nem volt időm úgy igazából beleérezni..hát most van...úgy érzem kikívánkozna pár könnycsepp, de nem akar megindulni, ígyhát inkább mosolygok 1 kicsit...azt hittem felkészültem erre az egészre, de nagyon nem...az egész életre..valami kesernyés vegyül az alaphangulatomba és nem tudok rajta felülkerekedni..nem megy...vajon mi lesz fél év múlva..mihez tudok kezdeni...milyen irányba sodródik az életem...a választ nyilván az idő szép lassan megadja és utólag majd persze csak legyintek az egész évődésre, de most??...ez nem megy..egy azonosíthatatlan kis sebhely maródott valahol bent...lassan de egyenletesen szivárog a vér belőle..érzem ahogy a kis cseppek lecsordulnak a szerveim falán... szinte érzem az ízét a számban... nem szeretnék lejjeb adni az életemből...az élmények, az ingerek színvonalából..a terveimből és azok realitásából sem..nem akarok egy szépen indult lehetőség maradni, egy beteljesületlen ígéret..egy szürke vidéki kis senki...sajnos ennek is megvan a sansza..ha nem tudnám, hogy többre vagyok képes, akkor nem is aggasztana, dehát ez a gyönyörű élet, ez a csodálatos ország kórosan szűk marokkal méri a kínálkozó lehetőségeket...a sorsod idáig volt a kezedben..te megtetted amit lehetett, most ők jönnek... believe; FF

végE?

...nem tudom, hogy mit kéne éreznem és azt sem igazán, hogy ennek ellenére mit érzek...próbálom lenyelni, feldolgozni, szokni a tudatot...félek...vágyom és megrémít egyszerre...hisz gyerek vagyok még, vagy legalábbis jó lenne ebben a hitben ringatózni kissé...az előző bejegyzések írása közben sok minden letisztult, úgy éreztem végre kiírtam pár szilánkot- talán így is történt, majd elválik..volt időm megrágni a történéseket..hogy mit fogok tenni, mik a lehetőségeim..mibe kapaszkodhatok...kik lesznek azok, akikkel elindulhatok ezen a sokkal meredekebb úton...ki tart majd velem...sokszor csak 1 emberben vagyok biztos, sokszor sokkal többen, de valahogy a temérdek keserű tapasztalat miatt nem tudok már hinni bennük_persze ez úgy változik, mint az időjárás az ablakon túl...egy új élet virrad...megint helyt kell állni, úgy mint még soha...minden a te vállaid nyomja majd...nem lehet megkérni a szüleid, hogy egy telefonnal intézzék el a dolgot..nem futamodhatsz meg...ki kell állnod...meg kell teremtened egy életteret:a semmi darabkáiból...talán majd az is jó lesz..azzá kell tenni...a mi kezünkben van...új alapokra kell helyezni számos kérdést és legfőképpen megbékélni az adott helyzettel...nem beletörődni persze..és előre nézni...csak pozitívan..tán ez lesz a legnehezebb, bár az élet kegyetlen rendje, hogy ha azt hiszed legyőzted életed eddigi legnagyobb akadáját, hát tessék egyből ott a következő, amely ha lehet még robosztusabb mint az imént...el kell kezdeni hinni végre.. believe, FF