és tÉnyLeg

...idézhetném a "30Y: Sötét van" c. zenéjét, de nem teszem, pedig valahogy tényleg az van...tegnap költöztem haza..végleg...az egész nap elment a pakolgatással és valahogy nem volt időm úgy igazából beleérezni..hát most van...úgy érzem kikívánkozna pár könnycsepp, de nem akar megindulni, ígyhát inkább mosolygok 1 kicsit...azt hittem felkészültem erre az egészre, de nagyon nem...az egész életre..valami kesernyés vegyül az alaphangulatomba és nem tudok rajta felülkerekedni..nem megy...vajon mi lesz fél év múlva..mihez tudok kezdeni...milyen irányba sodródik az életem...a választ nyilván az idő szép lassan megadja és utólag majd persze csak legyintek az egész évődésre, de most??...ez nem megy..egy azonosíthatatlan kis sebhely maródott valahol bent...lassan de egyenletesen szivárog a vér belőle..érzem ahogy a kis cseppek lecsordulnak a szerveim falán... szinte érzem az ízét a számban... nem szeretnék lejjeb adni az életemből...az élmények, az ingerek színvonalából..a terveimből és azok realitásából sem..nem akarok egy szépen indult lehetőség maradni, egy beteljesületlen ígéret..egy szürke vidéki kis senki...sajnos ennek is megvan a sansza..ha nem tudnám, hogy többre vagyok képes, akkor nem is aggasztana, dehát ez a gyönyörű élet, ez a csodálatos ország kórosan szűk marokkal méri a kínálkozó lehetőségeket...a sorsod idáig volt a kezedben..te megtetted amit lehetett, most ők jönnek... believe; FF