végE?

...nem tudom, hogy mit kéne éreznem és azt sem igazán, hogy ennek ellenére mit érzek...próbálom lenyelni, feldolgozni, szokni a tudatot...félek...vágyom és megrémít egyszerre...hisz gyerek vagyok még, vagy legalábbis jó lenne ebben a hitben ringatózni kissé...az előző bejegyzések írása közben sok minden letisztult, úgy éreztem végre kiírtam pár szilánkot- talán így is történt, majd elválik..volt időm megrágni a történéseket..hogy mit fogok tenni, mik a lehetőségeim..mibe kapaszkodhatok...kik lesznek azok, akikkel elindulhatok ezen a sokkal meredekebb úton...ki tart majd velem...sokszor csak 1 emberben vagyok biztos, sokszor sokkal többen, de valahogy a temérdek keserű tapasztalat miatt nem tudok már hinni bennük_persze ez úgy változik, mint az időjárás az ablakon túl...egy új élet virrad...megint helyt kell állni, úgy mint még soha...minden a te vállaid nyomja majd...nem lehet megkérni a szüleid, hogy egy telefonnal intézzék el a dolgot..nem futamodhatsz meg...ki kell állnod...meg kell teremtened egy életteret:a semmi darabkáiból...talán majd az is jó lesz..azzá kell tenni...a mi kezünkben van...új alapokra kell helyezni számos kérdést és legfőképpen megbékélni az adott helyzettel...nem beletörődni persze..és előre nézni...csak pozitívan..tán ez lesz a legnehezebb, bár az élet kegyetlen rendje, hogy ha azt hiszed legyőzted életed eddigi legnagyobb akadáját, hát tessék egyből ott a következő, amely ha lehet még robosztusabb mint az imént...el kell kezdeni hinni végre.. believe, FF