ArrÓl, hOgy aki meGtudoTT valamit egykeDvű lesZ

"A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű. Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az Isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az Isten felé? A beavatott ember csendes, tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb amit tehet, he nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságben él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni ez már csaknem vigasztalás és derű."

/ Márai Sándor : Füves könyv

az előző néhány bejegyzésemhez tudat alatt némiképp kapcsolódva lettem figyelmes a címre, csak pár perc erejéig digitálisan lapozgatva azt a bizonyos füves könyvet.. sokszor érdekes dolgokat feszeget és néhol azonosulok vele..bár az úgymond beavatottak egykedvűsége elég huszáros túlzásnak tűnik, de kissé fedi a hangulati világom darabkáit.. azt hiszem még veszek majd kölcsön egy-két hasábot a könyvből- inkább a magam okulására és emlékeztetésére... FF

arChivEd lYricS #12

..szeretem ezt a szöveget..annak ellenére, hogy 2009ben született sok -rám nézve- örök érvényű dolgot és motivumot jelenít meg / persze ez csak nekem jelent akár a legkevesebbet is :) címe az nincs.. kissé gyermeteg is.. ma már egy árnyalattal másabb szavakat használnék, de jó erre így visszanézni kb 500 nap távlatából ..2009.12.25. 01:56

ébren átkúszva a holnapba- saját hangom szól a fülesből

kiolvashatod az életem a szememből, s egy füzetből

amit a saját kezemmel, a szívem vezette tollal

sok hangulat meg valóság- a boldogságom bottal

-ütött keskeny lábnyoma meg egypár félszeg érintés

a betűk ívében az emlékek, volt a hátamba félig kés

-és toll is, néha azt hittem, hogy felrepítő szárnyak

az élet elhúzta a függönyt, ajtóm alatt az árnyak

szivárogtak be, ma már olyan savanyú a szőlő

felold hogyha leírom, maga által avanzsált a költő

kicsit beteg, kicsit érzelmes, néha kicsit gondtalan

felhők társaként a fénnyel, néha két otthonnal hontalan

a fedlap alatt biztos fedélem, mindíg szívesen lát

egy lányon kívül vele töltöttem a legöbb éjszakát

-meg hajnalt és ráborulva hagyott számtalanszor nyomot

az arcomon a toll, ami mintha a véremmel fogott

-volna nem egyszer és bizony nemis százszor

a szavak félénken legelve, hisz elbóbiskolt a pásztor

a tölgyfa alatt ülve végtelen mezőnek szélében

eltemettem már sok reményt, had' nyugodjanak békében

esténként kereszt formálva arcomon át a mellkason

bízom Benned ki a fény felett segít majd kell elhagynom

e földet, hisz az útjait nem fürkészheti senki sem

mindenkinek egy mosolyt de többé nem bízom senkiben...

eXam.. frEEdoM?

...hazaköltöztem..ezt ugyebár tudod..igyekeztem lezárni 1 szakaszt, aminek a jelentőségét akkor tudnám felmérni, ha nem történt volna meg...mindíg félek a vizsgák előtt és valami elmebeteg lény az agyamban lépten-nyomon arra sarkall, h tanulj, legyél te a legjobb, meg kell felelned, készülj, nem lazíthatsz, majd csak ha vége van...és persze sosincs vége, mert jön egy újabb "vizsga"/ vagy képletesen, vagy úgy igaziból'...szóval szokás szerint a vágyaim az elfoglaltságok terén összecsomagoltam és egy olyan helységbe reteszeltem, ahonnét a legvérmesebb lakatos-mester sem tudja kiszabadítani május 30ig...tanultam, lemondtam sok mindenről- hisz ezért jártam 3évig egyetemre, ezért vizsgáztam-utaztam újra meg újra...sikerült lebetegedni is a distressztől de most nem ez a lényeg...május 30: 11óra folyamatos tanulás, 3 óra alvás, egy fél croissant, másfél óra autóút, másra gondolni nem engedő gyomorideg, egy tételhúzás és a függöny lezuhan...ezt tudom!!! és abban a pillanatban megnyugodtam..itt már nem történhet olyan amit nem akarok...nem is történt..."gratulálunk!!" mondta az elnök..én erre: "köszönöm szépen" és kijöttem..semmi igazi eufória, semmi őszinte öröm..nincs nagy kő zuhanás, sem örömkönnyek...csak kijöttem és csend volt az agyamban...az ideg elmúlt, nem kellett gondolkodnom...fura érzés..aztán eszembe jutott, hogy az emberbe genetikailag kódolva van a boldogságszintje és, hogy anno a gyártási mechanizmusom során a "keserédes" nevű mikrochippet helyezték belém, amely sohasem enged igazán felhőtlenül örülni valaminek...nem tudom megélni a munkám gyümölcsének ízét és ez egyfokú csalódottsággal jár, amit így leírva elég fos érzés átélni...az ember az igazán mérvadó élethelyzetekben ismeri meg saját magát..a hétköznapok csak kicsiny töredékei az igazi lényednek...az idő csak folyik és te vágyod a szebbnél-szeb és idealisztikusabb dolgokat és közben keresed a helyed ebben a fájóan elbaszott körforgásban, de ha fejed tetejére állsz, akkor sem leled meg azt... minden nagyképűség nélkül: boldogok a lelki szegények!!! FF