"A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű. Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az Isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az Isten felé? A beavatott ember csendes, tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb amit tehet, he nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságben él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni ez már csaknem vigasztalás és derű."
/ Márai Sándor : Füves könyv
az előző néhány bejegyzésemhez tudat alatt némiképp kapcsolódva lettem figyelmes a címre, csak pár perc erejéig digitálisan lapozgatva azt a bizonyos füves könyvet.. sokszor érdekes dolgokat feszeget és néhol azonosulok vele..bár az úgymond beavatottak egykedvűsége elég huszáros túlzásnak tűnik, de kissé fedi a hangulati világom darabkáit.. azt hiszem még veszek majd kölcsön egy-két hasábot a könyvből- inkább a magam okulására és emlékeztetésére... FF
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.