megINT eGy éV

...2011 is elcsorog a maradék pár napban.. tekinthetem vízválasztónak, az egyik legimpulzívabb évnek, a sikerek, de egyben a kudarcok évének is.. fura egy helyzet..a blogírást valahogy eltettem egy feneketlen ládába, ahonnan csak akkor fötröm elő, ha valami iszonyatosan kikívánkozik, afféle belülről mérgező kemikáliakéntm, amitől billentyűről- billentyűre szabadulni akarok.. néha sikerül, nem is: általában sikerül és ez egyfajta biztonsággal tölt el a blogger meglétével kapcsolatban.. egyszerbiztosan vissza is fogom olvasgatni és valami építő jelleggel is hatni fog rám, de legonkább a pillanatnyi hatás az, amiben a valódi haszna megnyilvánul.. ha esetleg van még "olvasóm" sajnos sok mindent nem tudhat meg az életem részleteiről, ezt a funkciót átvette a határidőnaplóm és leredukálódott a családomra és a maroknyi baráti társaságomra.. azt hiszem jó ez így.. az ember minél idősebbé válik, annál inkább elnő olyan dolgokat, amiket anno felnőttesnek gondolt, pedig csupán arra jók, hogy a fájóan sok kitöltetlen órába a tevékeny időeltöltés illúzióját csepegtessék..szerintem persze, ahogy már annyi mindenhez hozzátettem.. nos a blog marad az örökkévalónak, erősen megfogyatkozott átlagos karakterszámmal, ám kissé talán velősebben.. találkozunk jövőre is (a mélyebb és keményebb pillataokban)... ha van akit szeress ne ereszd el soha.. ha van aki melletted áll fogd meg a kezét..ha van terved vágj bele...ha vannak álmaid ne mondj le róluk...ha van ami fáj, legyél erősebb...ha van ami nem sikerül próbáld újra... BELIEVE, FF

Boldog, békés ünnepeket midenkinek!!!

az apád

...fiú gyermek vagy..tele élettel, vággyal, tervekkel, tehetséggel és mindenre vevő vagy amit a világ eléd kínál.. mégis a legmérvadóbb, amit gyermekként látsz az amit az apád csinál..ahogyan ő beszél az emberekkel..amilyen az ő temperamentuma..ahogyan bánik az anyáddal...egy megdönthetetlen ideál, amit a gének és a természetes ösztön ésszerűtlen összjátéka folytán érzel...ahogyan cseperedsz kissé más szemszögből látod a világot, így őt is...a kép nem feltétlenül reális, de mégis objektívebb, mint a tökéletes rajzfilmhős lehetetlen figurája...néha már ellentmondasz és összeszorítod az öklöd ha kiabál édesanyáddal...de valahogy mégis ő hozza a biztonságot...ő tartja össze a családot...ő készít reggelit és mindíg kiáll melletted...te vagy a legfontosabb a számára...az egyre gyarapodó összeférhetetlenség az elmúló évek nyomán csak erősebb lesz...amit gyermekként csodáltál, már nem tekinted olyan magasztos valaminek..van akinek jobb apja van, hisz mások háza sokkal nagyobb, mások kocsija drágább és mások ruhái is olyanok, amiket te majd csak a saját pénzedből tudsz megvenni...az értékek és az ideák szinte napról-napra változnak...egyre több hibáját véled felfedezni..egyre több dologban nem akarsz hasonlítani rá és egyre több mindenben túl akarod szárnyalni őt...jobb akarsz lenni, meg akarod mutatni, hogy te is képes vagy nagy dolgokra...ez olyan mértékű motiváló erővel bír számodra, amely szinte elképzelhetetlen teljesítményekre sarkall...arra vágysz, hogy egyenlő félként tekintsen rád, ne csak arra, akit mindíg ki kell húzni a szarból...néha tényleg egyenlő vagy..néha jóval több annál, de néha még mindíg csak egy jó nagy rakás szar alján kesergő gyerek, aki várja, hogy majd ő kirángatja onnan...néha már nem teszi- és milyen jól teszi, még ha útálod is őt ezért...közben lassan felnősz...van, hogy a haragod, vagy a csalódottságod szinte elviselhetetlen...őrdítasz magadban...jobbnak kell lennem..én is érek annyit mint te...és közben elgondolkozol: tényleg így van ez?...a család még mindíg egyben...a ház is egyre szebb...az ételt is ő rakja az asztalra, még 22 év múltán is...bár beszélgetni nem tudtok, de nincs az a gödör, amiben toporzékolva ne tehetnéd meg, hogy segítséget kérj tőle...öregszik...elviselhetetlen..igazságtalan és kissé megkeseredett a mindennapok koptatójában...sokszor megfogadtad már, hogy elmész és nem jössz többé vissza...lehet, hogy egyszer tényleg elmegyek, de hogy örökre nem tudok tőled az biztos...magam sem tudom mennyit köszönhetek neked..nem is várom azt az időt, amikor majd mindezt egy pillanat alatt megtudom... believe;FF

suMMer

...közeleg a vihar..szél..a levelek suhogó beszéde..a nappali zajok elnémulása...dörgés...hűs levegő..óriás esőcseppek...a friss illat...áramtalanítás...!.

..most van először időm, kedvem meg mi1más az íráshoz, egy kis összegzéshez...nem tudok mélabúsan beleérzős hasábokat írni válogatott kifejezésekkel és ködös szóösszetételekkel...most nem...nincs kedvem és ami a fő, hogy az utóbbi hónapok nem is sarkallnak erre...bár persze nem minden fenékig tejfel, de összességében életem közel legszebb hónapjait éltem mostanában...a könnyedség, a társaság, az élmények, a hasznos időtöltés és az otthon, a gyümölcsös, a kutyáim, a kert, az itthoni levegő, a kiszámítható nappalok, az edzés...a felkészülés a következő évre..nemcsak lélekben...szakdolgozat írás..tervezgetés...ügyintézés...lábtenisz, BalatonLelle-Fenyves-Mária-Boglár-Fónyódliget..TÜCSÖK...Dózsa és még rengeteg minden, amelyek egyfajta jóleső nyugalmat erőltettek a oly' sokszor forrongó felszínre.. visszakaptam a barátaim-olyan mértékben ahogyan már nagyon régen nem..már tudom kik azok akiket kísérőnek szeretnék az utra..sajnos a sereg maroknyi a régi boldog illúziókhoz képest, de azt hiszem elég és még ígyis jóval több, mint amit a legtöbb ember remélhet vagy magáénak tudhat.. kezd kissé körvonalazódni minden...az első lépések megtéve...most az élet jön, de végre tudok bízni a leendő történések megfelelőségében..a jövő ami az álmaim lapjain fekszik, lassan átkúszik oda, ahol már nemcsak éjszaka látni, hanem ott van minden pillanatunkban, a lépésekben..előjött a tudat mélyéről és a köznapi gondolatok sorába állt...minden egy karnyújtásnyira van, csak meg kell tenni, amire készülünk..itt a tettek ideje, a bátorságé, végleg fell kell nőni... ideért, kikapcs..

..iszonyatosan jó dolgok történtek-történnek velem az utóbbi hetekben..igyekszem ezek sorokba öntésére is szentelni majd egy kevéske időt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a blog a kissé negatívabb dolgok feloldására- kiöntésére használtatik, ami persze önmagában nem gond, csak az élmények kicsit elvesznek majd a feledés homájában...a lényeg hogy több vagy általuk..köszönöm; FF..believe

ArrÓl, hOgy aki meGtudoTT valamit egykeDvű lesZ

"A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű. Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az Isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az Isten felé? A beavatott ember csendes, tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb amit tehet, he nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságben él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni ez már csaknem vigasztalás és derű."

/ Márai Sándor : Füves könyv

az előző néhány bejegyzésemhez tudat alatt némiképp kapcsolódva lettem figyelmes a címre, csak pár perc erejéig digitálisan lapozgatva azt a bizonyos füves könyvet.. sokszor érdekes dolgokat feszeget és néhol azonosulok vele..bár az úgymond beavatottak egykedvűsége elég huszáros túlzásnak tűnik, de kissé fedi a hangulati világom darabkáit.. azt hiszem még veszek majd kölcsön egy-két hasábot a könyvből- inkább a magam okulására és emlékeztetésére... FF

arChivEd lYricS #12

..szeretem ezt a szöveget..annak ellenére, hogy 2009ben született sok -rám nézve- örök érvényű dolgot és motivumot jelenít meg / persze ez csak nekem jelent akár a legkevesebbet is :) címe az nincs.. kissé gyermeteg is.. ma már egy árnyalattal másabb szavakat használnék, de jó erre így visszanézni kb 500 nap távlatából ..2009.12.25. 01:56

ébren átkúszva a holnapba- saját hangom szól a fülesből

kiolvashatod az életem a szememből, s egy füzetből

amit a saját kezemmel, a szívem vezette tollal

sok hangulat meg valóság- a boldogságom bottal

-ütött keskeny lábnyoma meg egypár félszeg érintés

a betűk ívében az emlékek, volt a hátamba félig kés

-és toll is, néha azt hittem, hogy felrepítő szárnyak

az élet elhúzta a függönyt, ajtóm alatt az árnyak

szivárogtak be, ma már olyan savanyú a szőlő

felold hogyha leírom, maga által avanzsált a költő

kicsit beteg, kicsit érzelmes, néha kicsit gondtalan

felhők társaként a fénnyel, néha két otthonnal hontalan

a fedlap alatt biztos fedélem, mindíg szívesen lát

egy lányon kívül vele töltöttem a legöbb éjszakát

-meg hajnalt és ráborulva hagyott számtalanszor nyomot

az arcomon a toll, ami mintha a véremmel fogott

-volna nem egyszer és bizony nemis százszor

a szavak félénken legelve, hisz elbóbiskolt a pásztor

a tölgyfa alatt ülve végtelen mezőnek szélében

eltemettem már sok reményt, had' nyugodjanak békében

esténként kereszt formálva arcomon át a mellkason

bízom Benned ki a fény felett segít majd kell elhagynom

e földet, hisz az útjait nem fürkészheti senki sem

mindenkinek egy mosolyt de többé nem bízom senkiben...

eXam.. frEEdoM?

...hazaköltöztem..ezt ugyebár tudod..igyekeztem lezárni 1 szakaszt, aminek a jelentőségét akkor tudnám felmérni, ha nem történt volna meg...mindíg félek a vizsgák előtt és valami elmebeteg lény az agyamban lépten-nyomon arra sarkall, h tanulj, legyél te a legjobb, meg kell felelned, készülj, nem lazíthatsz, majd csak ha vége van...és persze sosincs vége, mert jön egy újabb "vizsga"/ vagy képletesen, vagy úgy igaziból'...szóval szokás szerint a vágyaim az elfoglaltságok terén összecsomagoltam és egy olyan helységbe reteszeltem, ahonnét a legvérmesebb lakatos-mester sem tudja kiszabadítani május 30ig...tanultam, lemondtam sok mindenről- hisz ezért jártam 3évig egyetemre, ezért vizsgáztam-utaztam újra meg újra...sikerült lebetegedni is a distressztől de most nem ez a lényeg...május 30: 11óra folyamatos tanulás, 3 óra alvás, egy fél croissant, másfél óra autóút, másra gondolni nem engedő gyomorideg, egy tételhúzás és a függöny lezuhan...ezt tudom!!! és abban a pillanatban megnyugodtam..itt már nem történhet olyan amit nem akarok...nem is történt..."gratulálunk!!" mondta az elnök..én erre: "köszönöm szépen" és kijöttem..semmi igazi eufória, semmi őszinte öröm..nincs nagy kő zuhanás, sem örömkönnyek...csak kijöttem és csend volt az agyamban...az ideg elmúlt, nem kellett gondolkodnom...fura érzés..aztán eszembe jutott, hogy az emberbe genetikailag kódolva van a boldogságszintje és, hogy anno a gyártási mechanizmusom során a "keserédes" nevű mikrochippet helyezték belém, amely sohasem enged igazán felhőtlenül örülni valaminek...nem tudom megélni a munkám gyümölcsének ízét és ez egyfokú csalódottsággal jár, amit így leírva elég fos érzés átélni...az ember az igazán mérvadó élethelyzetekben ismeri meg saját magát..a hétköznapok csak kicsiny töredékei az igazi lényednek...az idő csak folyik és te vágyod a szebbnél-szeb és idealisztikusabb dolgokat és közben keresed a helyed ebben a fájóan elbaszott körforgásban, de ha fejed tetejére állsz, akkor sem leled meg azt... minden nagyképűség nélkül: boldogok a lelki szegények!!! FF