az uTam vÉgén (zene + sztori)

1 másik régi szövegemből:

..és úgy szeretnék elmenni, h a végén mosolyt csal az arcomra

-a történet mi megmarad ha már a föld rámhantolva

a révész rég lejattolva- vajon az arcom kiben él

majd ha nem leszek itt veletek majd benned ki regél?..

/ezt az előbb találtam 1 fecnin a füzet hátuljában.. és pont ide illik/

szal.. tegnap vettem fel a cuccost kemény 7 óra alatt kűzdve az édes kis Hama mikrofonommal és a szomszéddal aki hegesztette a kerítést.. a hét órában nincs benne az alap és a skit vagdosása és természetesen a szövegírás éjszakái és hasonlók sem.. és még ígysem 1 fúdejó akármi szóval bassza+ mennyi meló van ezekkel :D de azt hiszem megéri- jólesően szívmelengetőek a visszajelzések bár eddig nemsok mkinek büszkélkedtem de jah :P lehet h nagyképűség -bár tőlem aza normális kb- de szeretem ezt(is) hallgatni- az instruját 1xűen imádom- még kb 10 oldalnyi szöveget tudnék rá írni..

apropó szöveg- háát elég vegyes vágott de elbírja sztem: a refrént már felvettem idestova másfél éve 1 másik szöveggel de az még naon kis kezdetleges volt viszont kiloptam a számból mert így 1befogja a verzéket és jól elnyújtható- ez volt az 1. refrénem ami tetszett még anno..

az 1. verze már olvasható volt a "beyond yourself" c. bejegyzésben, a 2. egy viszonylag régebbi szöveg de szeretem bár kicsit gyengébb, a 3-4 két egymás utáni éjjel íródtak az utóbbi hetekben -elég furcsa hangulatban de eléggé rám jellemzőek.. kicsit elmélázós, kicsit szerelmes, kicsit lemondó vagy néhol ennek ellenére reménykedő és persze depresszív mintahogy énis..

a skit az elején a Gattaca c. film végéről való (http://www.youtube.com/watch?v=DWw9tboDtrg) nagyon el van kapva..(egyedi kis film) - az utolsó 2 szövegrész a filmnézés után íródott.. még nem vágtam filmrészletet 1ik zenémbe sem de ez nagyon ide illett- mindannak ellenére h az itthoni ug. világban mármár nem szám a szám filmkivágás nélkül.. (itt csak kopaszon a soundtrack.. flesseljetek rá, ezis nagy zene: http://www.youtube.com/watch?v=TXeBe2XQDZg&feature=related)

..az instrumental 1 iszonyat joo weboldalról van leszedegetve -innen is respekt Vámi YFF pajtimnak aki belinkelte és akinek a "nalátod baszdmeg, ezért vagyunk mi európa szégyenei!!" részeg bölcsessége a városligetben a tavalyi feszt után még mindíg előttem van-és Csádi tudom h előtted is :D:D hattalmas helyzetkomikum volt :P .. szal ez 1 fergeteges instru- annyira aza dallamvilág ami a kedvenc zenéimet fémjelzi h kééész.. "FankaDeli - Utóirat" c. albumához hasonlítanám ha engem kérdezne akárki is :) .. a baj csak az vele hha szar szöveget írsz ezzel a dallal még azis jó szóval hajlamos az ember nem figyelni a sorokra, hanem elviszi a beat.. de aki figyelni akar az úgyis figyel ugyebár..

..maga a mondanivaló -mint ahogy a blog kezdetén is körbeírogattam- sztem kicsit mindíg ugyanaz csak más köntösbe bújva.. ha kigyűjteném a jelzőket a szövegeimből sanszos h full azt a világot írnák körül ami bennem van- szinte az összes szöveg ugyanazt.. ebben az esetben a hit, a szerelem, a vágyódás, a társaság, a boldogság keresése, a düh és a harmónia témaköre az utolsó napom köré vetítve de mégis a jelen gondajimmal- amik mostani fejjel sztem elkísérnek addig a bizonyos napig.. örök érvényűek és mostmár lassan elfogadom h velük teljes az életem- tőlük (is) vagyok én én.. lényegében minden szövegem magyarázatánál visszalinkelhetnék a "beilve" c. bejegyzésre, mivel akörül forog az életem amikor "rámborul a szoba éjszaka"..

lírika:

wiThoUt H - Az utam végén (shadowville -"find a way out" instrumental)

_R_
..emlékeim
-kérlek hagyjatok elmenni
életemet helyretenni- itt már nem hiányzik semmi
csak felnézek az égre- kérlek had aludjak végre
utam végén révbe érve -héé

_1_
épp felszakad v begyógyul de sohasem szűnik
semmisem olyan mint ahogy az kívülről tűnik

félsz bevallani az igazat, levetni a felsőt
már nem megy lehúnyni a szemed és kitárni a belsőd

-a dolgok mögé nézni, az élményeknek örülni
keserű szájízzel az ágyból reggelente fölülni

elkönyvelni amit nem lehet, 1 újabb korsót kérni
megpróbálod az életed ferde mércével mérni

elindulni 1 ösvényen, 1 bizonytalan tisztáson
és osonni az ég alatt, nehogy valaki itt lásson

mert megszakad a szíved 1 újabb kérdéstő
lés elszorul a gyomor is az újabb kellő lépéstől

-a napjaim az életem 1 kártyavár a szélben
1 elderesedett virág a hóbol kifigyelve a télben

-de már nem látja az eget csaka szürke pelyheket
1 összetoldozott lélek, mit 1 borostás arc rejteget

és fejteget 1 kérdést, rájőve minden szubjektív
és néha-néha elhiszi, h tényleg minden jobblesz így

a jövőben-a levegő is könnyebb illatot áraszt
de a virág elfagyott a télben és nemlátok csak pár gazt..

_2_
elmémbe karcolt percekkel félredobbant szívvel
árnyalt szavak- ferde valóság- amit mondok azt csak hidd el

-nyugodtan, hiszen így érzem, így látom és élem
békjót köt a vágy- a feszültségtől kicsordul a vérem

-a fülemből, a tarkóm nehéz- elzsibbad a végtag
nem érdemlek 1 mosolyt- hát velem ily jó mért vagy

-kedves- mért méltatsz szóra hisz csak az elmémben élek
fentről segít- lentről csábít- 1kifordított lélek

-vés a papírra ha érez 1 verbális naplót
20év alatti tapasztalat, meghogy minden csoda apró

ésh minden barát kincs- a társad maga az élet
h kezed majd a kezemben- csak ez mi a holnapomra késztet

az élet fáj- a vakság tudod megalkuvás
saját világom a mércém- de nem poros vagy ampullás

csak ferde és különc- tudod olyan szentimentális
petya nemcsak tudatlan lépked hanem hiszem h látis

itt a mocsokban a porban- a fától azt az erdőt
mi eltompítja a termékenyt és szalagon gyártja a meddőt

_3_
símogat a szél- arcomon érzem a tenyered
nyitott szemmel révedek- tudod álmodtam már eleget

-rólad és a jövőmről hogy hol lelem a helyem
megnyugvásként a szavakat- minden éjjel ezt teszem

amit kaptam az temérdek- talán nemis érdemlem
számtalan eretvágó perc élenken él bennem

-még mais, lassan már az évek távlatából
szeretnék 1 pontot tenni- kitalált a bánatából

a tisztásra, h mondhassam én végre boldog vagyok
az élet nagybetűkkel 1 örök foltot hagyott

-mit nem mos ki a por és nem öblít a víz
csak a szesz halványít az éjben nomeg Istenben hisz

de mégis fél és mindíg lúdbőr amikor töpreng
amit érzek el nem múlik mint amikor a föld reng

-az emberek rohannak- összeomlanak a házak
lelkem metaforája- csókod talán levinné a lázat

utópia a köbön- néha mosolyra húzza számat
a lefekvés még várhat-lécci igyunk még 1 párat

szédülni vágyom- meg az öszzeakadt szavakra
1 angyalt fölém az égből aki örökre itt maradna

pár elcsukló kételytől émelyeg a gyomrom
1-2 cseppet kienged- a vértől vöröslik az orrom
----
-pezseg az indulat- hirtelen felforr a vér
szénné ég a vágyódás, néha a haragom mesél

rossz tanácsot duruzsol és dörzsöli a tenyerét
ferdén néz a jó énemre- megpaskolja a fenekét

csak szelektívre vált- elsötétíti az elmémet
1 tiltott ételt kotyvaszt és lezabálja a feltétet

a gyengébbet megjelöli- mint lehetséges célpontot
a felszínes az édes- most kitöröl pár mély dolgot

szemgolyóm gonoszra vált- alantas ideák övezik
előzménye pár élmény- mint mikor Jézust megkövezik

-a pogányok/ életem kávéjából kilopták a cukrot
csak felvette a kámzsát ésa a sötétéségbe ugrott

itt belül rág 1 féreg- az ellenség sikerrel ostromol
hogy annyi szép és tiszta most ahol lehet ott romoljon

-el, tép ez az érzés/ realitásom az ellenség
mint 1 izzasztó álom, vagy a sarkadon 1 feleség

1 bilincs mi nem ereszt és még vágja is a csuklód
szívedben ezernyi tervvel a perceidet unod

kedv nélkül a holnapot-megint rezignáltan a mát
a téli estében a szélben 1 nem bélelt kabát

csontig hatol minden szó- a szép emlék is kínoz
hiányzik a megváltás,a csend- mit már tudod csak a sír hoz...

2009... belive