..érdekes mert lassan ideis késztetést érzek írogatni (bár más mint a füzetembe) ahogy 1re több olyan vkitől kapok joo visszajelzést erről akis blogféléről akinek a szememben számít a véleménye, és igazából 1 kicsit így h több bejegyzés van már azért látom h kicsit az eredendő célját is betölti /ilyen kb gondolatösszegzést.. azt hiszem..
ezmost ilyen katyvasz lesz.. így az elmúlt napok pozitívuma h kicsit túlláttam magamon.. elég eseménydús heteim vtak és mivel vagy negatív v pozitív volt de semmiképpen nem elhanyagol6ó v snassz ezért, sajnos eléggé rám jell módon szinte csak saját magammal vtam elfoglalva.. alapból szeretem kicsit visszahúzódva tengetni a napokat 1 biz rendszer köré építve és időről időre "megcsapni" 1-2 estét a felénk szokásos és kicsit irigylésre méltó módon_de a pár hete húzódó történtek miatt megpróbáltam olyan szinten lefoglalni magam h ne kelljen gondolkodnom és ez azt hiszem kb a kívánt mértékig sikerült is..tehát nem őrültem meg.. ebbe ugye főfaktor volt a YFF (lentebb) és az itthoni crew 1 része + még valaki..
lényeg a lényeg a magamon agyalás elmaradt (és mivel az aktualitása mindíg megvan így ez kb csak eltolódott majd egy későbbi emészthető időpontra..) viszont ezáltal kicsit kinyílt a szemem másokra is_amit tulajdonképpen már eddigis láttam az így tudatosult és nem mondom h elégedetséggel tőlt el, sőt, de mindenesetre elgondolkodtató h milyen szinten fut mindenki a boldogsága után..
valakinek valaha volt és azt akarja újra meglelni v rosszab de korántsem ritka esetben már temeti is, esetleg -talán ljellemzőbben- még meg sem találta és azt hajszolja ha lehet így fogalmazni.. nagyon sokat vagyok mostanában nagy társaságban -többfélében- és kicsit mögénézve v leülve 1 kicsit beszélgetni 1ből kibújik h mindeninek megvan a saját kis 1éni tragédiája amibe beleképzelve magunkat már mindjárt nemcsak magunkat tartjuk a lszerencsétlenebb valakinek v olyannak aki mindent ért mert kijutott neki vmi embert próbálóból.. az élet mindenkit edz elég keményen és betegesen igazságtalanul
--lalábbis gyerekként nem az ilyen dolgokról mesélnek a szüleink élet címén és így ezeket később megélve hajlamosak vagyunk vmi eposzi hősként tekinteni magunkra ahelyett h magunk mellé nézvén meglássuk h a másik is szenved csak épp nem biztos h pont attól.. ezt mind persze nem mindenkire általánosan érvényes dologként jelentem ki, hanem bennem vhogy ez tudatosult és rájöttem h nemcsak nekem vannak ilyen mélységű gondjaim mint amilyenek, hanem ezeket mindenki fapofával cipeli magában a melóba és néha-néha 1 görbe este után kicsit elfehéredett arccal rázúdítja valakire aki épp fogékony rá.. mert bent eltenni mindent nem lehet ugyebár.. és ha lehetne sem szabad
_ én hiszem hha olyannak beszélek magamról akiben az megis marad (nemcsak passzívan elereszti a füle mellett azt várva h végre őis kisírhassa h neki bezzeg szintén milyen rossz) akkor az segít megoldani, vagy feldolgozni a dolgokat, és néha még igazolást is találunk a tetteinkre mások véleményében, ami-ha olyantól jön akkor mármár maga a megoldás...
..szóval ha nemis felemelő érzés de kicsit könnyebb arra eszmélni h nem te vagy az egyetlen aki nem szívesen marad egyedül a gondolataival és gondjai vannak az elalvással /és mások is állják a sarat ésh talán ezis éppannyira a felnőtt élet szerves része mint akármi eddig természetes dolog.. csak tényleg az lehet h ezt kicsit nem tudomásul véve nem vesszük bele az életünket alakító tényezők közé és tartósan nehézségekkel szembesülve tesszük csak meg.. bőséges és elég jellemformáló tanulópénz árán.. remélem ezen már túlvagyok- innentől márcsak el kell viselni :P _piff..
írtamis a napokban_abból 1 kis szemezgetés ami kb idevág//
ezmost ilyen katyvasz lesz.. így az elmúlt napok pozitívuma h kicsit túlláttam magamon.. elég eseménydús heteim vtak és mivel vagy negatív v pozitív volt de semmiképpen nem elhanyagol6ó v snassz ezért, sajnos eléggé rám jell módon szinte csak saját magammal vtam elfoglalva.. alapból szeretem kicsit visszahúzódva tengetni a napokat 1 biz rendszer köré építve és időről időre "megcsapni" 1-2 estét a felénk szokásos és kicsit irigylésre méltó módon_de a pár hete húzódó történtek miatt megpróbáltam olyan szinten lefoglalni magam h ne kelljen gondolkodnom és ez azt hiszem kb a kívánt mértékig sikerült is..tehát nem őrültem meg.. ebbe ugye főfaktor volt a YFF (lentebb) és az itthoni crew 1 része + még valaki..
lényeg a lényeg a magamon agyalás elmaradt (és mivel az aktualitása mindíg megvan így ez kb csak eltolódott majd egy későbbi emészthető időpontra..) viszont ezáltal kicsit kinyílt a szemem másokra is_amit tulajdonképpen már eddigis láttam az így tudatosult és nem mondom h elégedetséggel tőlt el, sőt, de mindenesetre elgondolkodtató h milyen szinten fut mindenki a boldogsága után..
valakinek valaha volt és azt akarja újra meglelni v rosszab de korántsem ritka esetben már temeti is, esetleg -talán ljellemzőbben- még meg sem találta és azt hajszolja ha lehet így fogalmazni.. nagyon sokat vagyok mostanában nagy társaságban -többfélében- és kicsit mögénézve v leülve 1 kicsit beszélgetni 1ből kibújik h mindeninek megvan a saját kis 1éni tragédiája amibe beleképzelve magunkat már mindjárt nemcsak magunkat tartjuk a lszerencsétlenebb valakinek v olyannak aki mindent ért mert kijutott neki vmi embert próbálóból.. az élet mindenkit edz elég keményen és betegesen igazságtalanul
--lalábbis gyerekként nem az ilyen dolgokról mesélnek a szüleink élet címén és így ezeket később megélve hajlamosak vagyunk vmi eposzi hősként tekinteni magunkra ahelyett h magunk mellé nézvén meglássuk h a másik is szenved csak épp nem biztos h pont attól.. ezt mind persze nem mindenkire általánosan érvényes dologként jelentem ki, hanem bennem vhogy ez tudatosult és rájöttem h nemcsak nekem vannak ilyen mélységű gondjaim mint amilyenek, hanem ezeket mindenki fapofával cipeli magában a melóba és néha-néha 1 görbe este után kicsit elfehéredett arccal rázúdítja valakire aki épp fogékony rá.. mert bent eltenni mindent nem lehet ugyebár.. és ha lehetne sem szabad
_ én hiszem hha olyannak beszélek magamról akiben az megis marad (nemcsak passzívan elereszti a füle mellett azt várva h végre őis kisírhassa h neki bezzeg szintén milyen rossz) akkor az segít megoldani, vagy feldolgozni a dolgokat, és néha még igazolást is találunk a tetteinkre mások véleményében, ami-ha olyantól jön akkor mármár maga a megoldás...
..szóval ha nemis felemelő érzés de kicsit könnyebb arra eszmélni h nem te vagy az egyetlen aki nem szívesen marad egyedül a gondolataival és gondjai vannak az elalvással /és mások is állják a sarat ésh talán ezis éppannyira a felnőtt élet szerves része mint akármi eddig természetes dolog.. csak tényleg az lehet h ezt kicsit nem tudomásul véve nem vesszük bele az életünket alakító tényezők közé és tartósan nehézségekkel szembesülve tesszük csak meg.. bőséges és elég jellemformáló tanulópénz árán.. remélem ezen már túlvagyok- innentől márcsak el kell viselni :P _piff..
írtamis a napokban_abból 1 kis szemezgetés ami kb idevág//
épp felszakad v begyógyul de sohasem szűnik
semmisem olyan mint ahogy az kívülről tűnik
félsz bevallani az igazat, levetni a felsőt
már nem megy lehúnyni a szemed és kitárni a belsőd
-a dolgok mögé nézni, az élményeknek örülni
keserű szájízzel az ágyból reggelente fölülni
elkönyvelni amit nem lehet, 1 újabb korsót kérni
megpróbálod az életed ferde mércével mérni
elindulni 1 ösvényen, 1 bizonytalan tisztáson
és osonni az ég alatt, nehogy valaki itt lásson
mert megszakad a szíved 1 újabb kérdéstől
és elszorul a gyomor is az újabb kellő lépéstől
-a napjaim az életem 1 kártyavár a szélben
1 elderesedett virág a hóbol kifigyelve a télben
-de már nem látja az eget csaka szürke pelyheket
1 összetoldozott lélek, mit 1 borostás arc rejteget
és fejteget 1 kérdést, rájőve minden szubjektív
és néha-néha elhiszi, h minden jobblesz így
a jövőben-a levegő is könnyebb illatot áraszt
de a virág elfagyott a télben és nemlátok csak pár gazt..
07.27. 23:04 wiThoUt H _belive_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.