vAlami mÁs (..zene + sztori..)

..az biztos h valami más.. habár ez már többmint 2éve volt igaz arra a kis irományra amiből ennek a bejegyzésnek a címadó muzsikája lett.. a motoros naplója c. filmet néztem vmikor éjjel és nem volt semmi xtra addig de a végére vhogy jött h namostakkor gyorsan 1 lapot vhonnan mert ilyen még nem volt..
..ennél a szövegnél éreztem először h végre gondolkodás nélkül az jön ami bennem van, h nem gondolkodom a rímeken csak íródnak a sorok-szinte maguktól.. és közben olyan érzés kerít magába amihez hasonlót sem élek még masem másban.. nem 1 kimondottan jó érzés de vhogy mégis csábít és kicsit beszippant éshát elég erős addikciót okoz, amivel azótais élek, bár nincsis igényem kikúrálni magam belőle- hiszem segít.. aztán szép lassan e köré az érzés köré kerekedett aza bizonyos tevékenységsor v visszatérő élethelyzet a gyertyával ésa whiskey-kólával stb (amit az "életkép" c. bejegyzés ír körbe..)

..talán ezek miatt is de máig eza kedvenc szövegem- pedig túlzás nélkül van vagy 200, csak fontosabbnak tartok (ki)írni mint felvenni a dolgokat (azmár "csak" külsőség), ezért van erősen 5 + kb 6 vmennyire hallgatható zeném.. ha ezt hallgatom mindíg előjön 1 csomó dolog akkorról, h mi foglalkoztatott, az akkori lelki világom, ami érdekes de alapjában véve olyan volt mint a mostani- csak sokmindenhez ami akkor még elméletben volt bennem mára már tapasztalat társul (talán sajnos..)
szóval eza kedvenc.. ezzel indult az amiből mára lett vmi amiben kiélem magam, amibe beletöltöm ami nem fér el és amit talán pár emberke szeret.. én biztosan :A .. még akkoris ha tele van hibával és maga a hangom is elég kezdetleges + ugye a hangminőség is bőven hagy kívánni valót.. (de valahogy mégsem akarom újra felvenni- ez nekem így tetszik- mégha esetleg csak én vagyok így vele akkorsem..)

az instru: Fluorid vagyis akkor már Fluor Filigran Tudinni Tomika és Nap közös dala a "Félúton" - ( http://www.youtube.com/watch?v=v3mwicXX710 ) //"hányan elmentek, csak úgy meztelenül.. így jöttél teis a tűzből és ugyanígy mész majd el"//
-lett az alap egyik része (nem mellesleg hatalmas zene az én fülemnek és lelkemnek..) ..a másik részt még én ügyetlenkedtem alá 1 zenecsináló progival (akkoriban azzal is sokat foglalkoztam, de azóta rájöttem h igazából nem érdekel az alapkészítés csak írogatni és felmondogatni van igényem.. ígyhát ha találok 1 olyan alapot akkor felveszek rá valamit- és mivel nincsenek komolyabb céljaim így az nem foglalkoztat h ez jogsértő stb..)
a szöveg: háát ha csak elolvassa vki akkor igazából nem szól semmiről.. de ha kicsit átragad a zene hangulata és el sikerül csípni a szöveg által adott kis kavargásokat akkor le lehet venni h ki is vagyok én..szerintem ..refrén itt sincs, valahogy nem kívánja :) itt számomra csak az akkori gondolatok a fontosak-magamban ezértis hasonlítom a hangulathoz- ha hozzácsapnám annak a szövegét még szódával 1 számban is +tűrnék 1mást..

szóval régi.. de számomra mindíg aktuális.. felkavaró de mégis megnyugtató és elmosolyogtatóan nosztalgikus (ebben a korban 2 év hosszú idő, sokat formálódik az ember és nagyot tud fordulni a világ- jó újra átélni.. )

/még halk is szal jobban fel kell tolni a volumeot.. sry/

a lírika pedig itt:

wiThoUt H - valami más

...félek magamtól:természet, én, meg lélek

ha már nem tudom mit tegyek Istenem téged féllek

hogy segíts

hogy erőt ebből meríts/ vagyis merítsek

egyedül minden éjjelen és nappalon

villanyoltás után szívem dobbanását hallgatom

ez az ütemem, a beatem

erre jön minden rímem

minden sorom és érzés/ egy pillanat

csak hozzámérsz és

felvillan egy foszlány, egy morzsa az álomból

felriadva kiszabadulok ebből a hálóból

remélve felhangzik sóhajom

elnyűhetetlen óhajom

az idill a nyugalom

de érzéseim uralom

-úgy hiszem józan fővel- kiérlelt megoldások

csak magamra tudom jól, mert sehol mások

mint egy légüres térben kusza sorok szaladnak

néha akadnak tiszták is de nem sokáig maradnak

mint ahogy te sem, kielégít ha írok

észrevétlen megkötöz ha magammal nem bírok

csak sírok az életen, meg nevetek a halálon

kiborít mi tegnap volt és lelohaszt ahogy ma látom

sok negatív gondolat építi a morált

nekem bejön az ölelés te meg csíped az orált

másnak hiszem magam ostoba frázisokba ringatva

mikor csak fekszem ágyamon hitemben megingatva

naívan áhítom hogy a vesémbe láss

de néha belémköltözik hogy ez már valami más

valami beteg, valami mélabús, valami fájó

100 éve készen a képletek, de a startpisztolyra váró

gyáva alak néz a tükörből- szembeköpném a srácot

engem hidegen hagy de te döntsd el, hogy mit látsz ott

írni késztetnek az élmények- egyre több tapasztalat

keserű szájíz- egyre magasabb falat

építek ami megvéd és sajnos meg is gátol

távol vagyok az idilltől mint medina mekkától

de most örülök- az esőben meg bizony tisztulok

leülepszik a világ- a vihar után indulok

orvosolatlan sebek fájnak ha sokat töprengek

én ebben a világban már minden jónak örvendek

ha elmérgednének kivágja a tudat

ami jobb kezemmel tudatja

-az érzéseket- hogy papirra vessem

víg vízióim ördögként a falra fessem

boldog mindenség, benne én is tényleg az vagyok

megnyugtat az álmom légyszi aludni hagyjatok

nincs kedvem felébredni- fülembe harap a lét

ami talán a tét-

-üres szavak- meggondolatlan ábránd

ha meglátnál az utcán szívemet megszánnád

és talán érzelmes meg fájó

a sarkadon járó alak vagyok

aki szenvedve írja a semmit

mások tizenévesen nem szenvednek ennyit

úgy megpihennék, úgy elhagynám magam

engedném hogy a higgadtság tépje a hajam

mint a motoros naplójában írom itt a sorokat

keresem foltos létemre válaszoló okokat

de nincs megfejtés csak reggelre az éj

tudod megoldjuk ezt is csak egyet se félj

kiskomám segíts kérlek- térdre borulok

olvass és meglátod hogy segítségre szorulok

felhős ég sehol a hold, alakot nem váltok

dobjatok elém egy kis pénzt ha meghallgatni nem álltok

meg- én sem allnék, nem is neheztelek

de téget egyetlen el nem eresztelek

fogd a kezem, szoríts-csak te és én és senki más

okolhatnám a világot, pedig nem hibás

senki csak egyedül én- kicsúsznak a dolgok

azon kapom magam hogy a világgal forgok

szédülök meg hányok, féllábbal állok

a szelek szárnyán szállok-ezt képzelem

tán erőre kapok majd egyszer valaha

úgy szeretném ha most azonnal hallana

és érezne valaki-most és nem holnap reggel

akkor már azt mondom, hogy kérlek menj el

látva hogy nincs igazán jó-semmi sem elég

mint ahogy a boríték a gyűrű körül leég

én is suttogok és erkölcstelenül a csöndben rádrontok

tudom félsz tőlem mert gyilkos emóciót ontok

-magamból-elég,fáj, ó hagyjatok már

belém többet ne maradjatok -allj bolondok!

fuss ha kedves még az életed

éld és használd ki jól amég élheted

ez a pillanatod utolsó-így fogd fel

nem holnap szorítalak, hanem most még kell

most akarlak, vágyom rád, érted élek

tudat alatt téged látlak ha a fejemből kinézek

csak érts meg, fogadj el, láss amilyennek látlak

légyél mellettem finom és legyünk együtt bátrak
te vagy a fény...