...sok mindent megéltünk 1ütt, sőt kevéske kivételtől eltekintve mindent együtt éltünk meg...nem tudom hol lennék enélkül..nem tudom ki lennék enélkül...és habár a hétköznapok olyanok amilyenek, remélem tudok 1 kis fényt csempészni bele és hiszem hogy elhiszed végre...hogy addig tart amég mi akarjuk...
tehetetlen a kéz és az ő gyöngén rángó ujjai
tehetlen a lélek- így a szív és az ő elfáradt húrjai
tehetlen a lélek- így a szív és az ő elfáradt húrjai
tehetetlen az elme- sejtjei elvesztek a csatákban
tehetetlen minden szó, amit önmagamban találtam
tehetetlen minden szó, amit önmagamban találtam
tehetetlen a bűntudat- árnyékában a megbánás
tehetlen a vágy, hogy mikor szívem akar Te rám láss
tehetlen a vágy, hogy mikor szívem akar Te rám láss
tehetetlen az a könnycsepp, amely legördül a nyakadra
tehetlen a srác míg az ég gyúl fölötte haragra
tehetlen a srác míg az ég gyúl fölötte haragra
tehetlen a láb eléd a földbe gyökerezve
tehetlen a szempár látványodnak örvendezve
-a távolból/ hát mit tehetnék?! -hozzánk az élet kevés lesz
kérlek hidd el, hogy szeretlek, s hiszem a végén megértesz Kincsem.
tehetlen a szempár látványodnak örvendezve
-a távolból/ hát mit tehetnék?! -hozzánk az élet kevés lesz
kérlek hidd el, hogy szeretlek, s hiszem a végén megértesz Kincsem.
2010.10.04.21:01
believe; FF















