megINT eGy éV

...2011 is elcsorog a maradék pár napban.. tekinthetem vízválasztónak, az egyik legimpulzívabb évnek, a sikerek, de egyben a kudarcok évének is.. fura egy helyzet..a blogírást valahogy eltettem egy feneketlen ládába, ahonnan csak akkor fötröm elő, ha valami iszonyatosan kikívánkozik, afféle belülről mérgező kemikáliakéntm, amitől billentyűről- billentyűre szabadulni akarok.. néha sikerül, nem is: általában sikerül és ez egyfajta biztonsággal tölt el a blogger meglétével kapcsolatban.. egyszerbiztosan vissza is fogom olvasgatni és valami építő jelleggel is hatni fog rám, de legonkább a pillanatnyi hatás az, amiben a valódi haszna megnyilvánul.. ha esetleg van még "olvasóm" sajnos sok mindent nem tudhat meg az életem részleteiről, ezt a funkciót átvette a határidőnaplóm és leredukálódott a családomra és a maroknyi baráti társaságomra.. azt hiszem jó ez így.. az ember minél idősebbé válik, annál inkább elnő olyan dolgokat, amiket anno felnőttesnek gondolt, pedig csupán arra jók, hogy a fájóan sok kitöltetlen órába a tevékeny időeltöltés illúzióját csepegtessék..szerintem persze, ahogy már annyi mindenhez hozzátettem.. nos a blog marad az örökkévalónak, erősen megfogyatkozott átlagos karakterszámmal, ám kissé talán velősebben.. találkozunk jövőre is (a mélyebb és keményebb pillataokban)... ha van akit szeress ne ereszd el soha.. ha van aki melletted áll fogd meg a kezét..ha van terved vágj bele...ha vannak álmaid ne mondj le róluk...ha van ami fáj, legyél erősebb...ha van ami nem sikerül próbáld újra... BELIEVE, FF

Boldog, békés ünnepeket midenkinek!!!

az apád

...fiú gyermek vagy..tele élettel, vággyal, tervekkel, tehetséggel és mindenre vevő vagy amit a világ eléd kínál.. mégis a legmérvadóbb, amit gyermekként látsz az amit az apád csinál..ahogyan ő beszél az emberekkel..amilyen az ő temperamentuma..ahogyan bánik az anyáddal...egy megdönthetetlen ideál, amit a gének és a természetes ösztön ésszerűtlen összjátéka folytán érzel...ahogyan cseperedsz kissé más szemszögből látod a világot, így őt is...a kép nem feltétlenül reális, de mégis objektívebb, mint a tökéletes rajzfilmhős lehetetlen figurája...néha már ellentmondasz és összeszorítod az öklöd ha kiabál édesanyáddal...de valahogy mégis ő hozza a biztonságot...ő tartja össze a családot...ő készít reggelit és mindíg kiáll melletted...te vagy a legfontosabb a számára...az egyre gyarapodó összeférhetetlenség az elmúló évek nyomán csak erősebb lesz...amit gyermekként csodáltál, már nem tekinted olyan magasztos valaminek..van akinek jobb apja van, hisz mások háza sokkal nagyobb, mások kocsija drágább és mások ruhái is olyanok, amiket te majd csak a saját pénzedből tudsz megvenni...az értékek és az ideák szinte napról-napra változnak...egyre több hibáját véled felfedezni..egyre több dologban nem akarsz hasonlítani rá és egyre több mindenben túl akarod szárnyalni őt...jobb akarsz lenni, meg akarod mutatni, hogy te is képes vagy nagy dolgokra...ez olyan mértékű motiváló erővel bír számodra, amely szinte elképzelhetetlen teljesítményekre sarkall...arra vágysz, hogy egyenlő félként tekintsen rád, ne csak arra, akit mindíg ki kell húzni a szarból...néha tényleg egyenlő vagy..néha jóval több annál, de néha még mindíg csak egy jó nagy rakás szar alján kesergő gyerek, aki várja, hogy majd ő kirángatja onnan...néha már nem teszi- és milyen jól teszi, még ha útálod is őt ezért...közben lassan felnősz...van, hogy a haragod, vagy a csalódottságod szinte elviselhetetlen...őrdítasz magadban...jobbnak kell lennem..én is érek annyit mint te...és közben elgondolkozol: tényleg így van ez?...a család még mindíg egyben...a ház is egyre szebb...az ételt is ő rakja az asztalra, még 22 év múltán is...bár beszélgetni nem tudtok, de nincs az a gödör, amiben toporzékolva ne tehetnéd meg, hogy segítséget kérj tőle...öregszik...elviselhetetlen..igazságtalan és kissé megkeseredett a mindennapok koptatójában...sokszor megfogadtad már, hogy elmész és nem jössz többé vissza...lehet, hogy egyszer tényleg elmegyek, de hogy örökre nem tudok tőled az biztos...magam sem tudom mennyit köszönhetek neked..nem is várom azt az időt, amikor majd mindezt egy pillanat alatt megtudom... believe;FF

suMMer

...közeleg a vihar..szél..a levelek suhogó beszéde..a nappali zajok elnémulása...dörgés...hűs levegő..óriás esőcseppek...a friss illat...áramtalanítás...!.

..most van először időm, kedvem meg mi1más az íráshoz, egy kis összegzéshez...nem tudok mélabúsan beleérzős hasábokat írni válogatott kifejezésekkel és ködös szóösszetételekkel...most nem...nincs kedvem és ami a fő, hogy az utóbbi hónapok nem is sarkallnak erre...bár persze nem minden fenékig tejfel, de összességében életem közel legszebb hónapjait éltem mostanában...a könnyedség, a társaság, az élmények, a hasznos időtöltés és az otthon, a gyümölcsös, a kutyáim, a kert, az itthoni levegő, a kiszámítható nappalok, az edzés...a felkészülés a következő évre..nemcsak lélekben...szakdolgozat írás..tervezgetés...ügyintézés...lábtenisz, BalatonLelle-Fenyves-Mária-Boglár-Fónyódliget..TÜCSÖK...Dózsa és még rengeteg minden, amelyek egyfajta jóleső nyugalmat erőltettek a oly' sokszor forrongó felszínre.. visszakaptam a barátaim-olyan mértékben ahogyan már nagyon régen nem..már tudom kik azok akiket kísérőnek szeretnék az utra..sajnos a sereg maroknyi a régi boldog illúziókhoz képest, de azt hiszem elég és még ígyis jóval több, mint amit a legtöbb ember remélhet vagy magáénak tudhat.. kezd kissé körvonalazódni minden...az első lépések megtéve...most az élet jön, de végre tudok bízni a leendő történések megfelelőségében..a jövő ami az álmaim lapjain fekszik, lassan átkúszik oda, ahol már nemcsak éjszaka látni, hanem ott van minden pillanatunkban, a lépésekben..előjött a tudat mélyéről és a köznapi gondolatok sorába állt...minden egy karnyújtásnyira van, csak meg kell tenni, amire készülünk..itt a tettek ideje, a bátorságé, végleg fell kell nőni... ideért, kikapcs..

..iszonyatosan jó dolgok történtek-történnek velem az utóbbi hetekben..igyekszem ezek sorokba öntésére is szentelni majd egy kevéske időt, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a blog a kissé negatívabb dolgok feloldására- kiöntésére használtatik, ami persze önmagában nem gond, csak az élmények kicsit elvesznek majd a feledés homájában...a lényeg hogy több vagy általuk..köszönöm; FF..believe

ArrÓl, hOgy aki meGtudoTT valamit egykeDvű lesZ

"A tudás mögött az egykedvűség van. Ha megtudsz valami valóságosat az életről, nyugodt leszel és egykedvű. Ez az egykedvűség nem panaszkodik. Nem vádol, nem kér számon, nem követel bosszút, sem elégtételt, sem magyarázatot. Minden reménytelen, ami emberi. Csak az Isteni a teljes, csak a lélek nem reménytelen. Mit akarhat az ember mást, mint egykedvűséget, ha emberi vágyakkal fordul az Isten felé? A beavatott ember csendes, tudja, hogy nem lehet segíteni. A legtöbb amit tehet, he nem árt másoknak és magának. Aki a halál felé él, aki az emberek között él, tehát az igazságtalanságben él, mit is reméljen? Ha szívét egyfajta nyugalomra és alázatra tudja nevelni ez már csaknem vigasztalás és derű."

/ Márai Sándor : Füves könyv

az előző néhány bejegyzésemhez tudat alatt némiképp kapcsolódva lettem figyelmes a címre, csak pár perc erejéig digitálisan lapozgatva azt a bizonyos füves könyvet.. sokszor érdekes dolgokat feszeget és néhol azonosulok vele..bár az úgymond beavatottak egykedvűsége elég huszáros túlzásnak tűnik, de kissé fedi a hangulati világom darabkáit.. azt hiszem még veszek majd kölcsön egy-két hasábot a könyvből- inkább a magam okulására és emlékeztetésére... FF

arChivEd lYricS #12

..szeretem ezt a szöveget..annak ellenére, hogy 2009ben született sok -rám nézve- örök érvényű dolgot és motivumot jelenít meg / persze ez csak nekem jelent akár a legkevesebbet is :) címe az nincs.. kissé gyermeteg is.. ma már egy árnyalattal másabb szavakat használnék, de jó erre így visszanézni kb 500 nap távlatából ..2009.12.25. 01:56

ébren átkúszva a holnapba- saját hangom szól a fülesből

kiolvashatod az életem a szememből, s egy füzetből

amit a saját kezemmel, a szívem vezette tollal

sok hangulat meg valóság- a boldogságom bottal

-ütött keskeny lábnyoma meg egypár félszeg érintés

a betűk ívében az emlékek, volt a hátamba félig kés

-és toll is, néha azt hittem, hogy felrepítő szárnyak

az élet elhúzta a függönyt, ajtóm alatt az árnyak

szivárogtak be, ma már olyan savanyú a szőlő

felold hogyha leírom, maga által avanzsált a költő

kicsit beteg, kicsit érzelmes, néha kicsit gondtalan

felhők társaként a fénnyel, néha két otthonnal hontalan

a fedlap alatt biztos fedélem, mindíg szívesen lát

egy lányon kívül vele töltöttem a legöbb éjszakát

-meg hajnalt és ráborulva hagyott számtalanszor nyomot

az arcomon a toll, ami mintha a véremmel fogott

-volna nem egyszer és bizony nemis százszor

a szavak félénken legelve, hisz elbóbiskolt a pásztor

a tölgyfa alatt ülve végtelen mezőnek szélében

eltemettem már sok reményt, had' nyugodjanak békében

esténként kereszt formálva arcomon át a mellkason

bízom Benned ki a fény felett segít majd kell elhagynom

e földet, hisz az útjait nem fürkészheti senki sem

mindenkinek egy mosolyt de többé nem bízom senkiben...

eXam.. frEEdoM?

...hazaköltöztem..ezt ugyebár tudod..igyekeztem lezárni 1 szakaszt, aminek a jelentőségét akkor tudnám felmérni, ha nem történt volna meg...mindíg félek a vizsgák előtt és valami elmebeteg lény az agyamban lépten-nyomon arra sarkall, h tanulj, legyél te a legjobb, meg kell felelned, készülj, nem lazíthatsz, majd csak ha vége van...és persze sosincs vége, mert jön egy újabb "vizsga"/ vagy képletesen, vagy úgy igaziból'...szóval szokás szerint a vágyaim az elfoglaltságok terén összecsomagoltam és egy olyan helységbe reteszeltem, ahonnét a legvérmesebb lakatos-mester sem tudja kiszabadítani május 30ig...tanultam, lemondtam sok mindenről- hisz ezért jártam 3évig egyetemre, ezért vizsgáztam-utaztam újra meg újra...sikerült lebetegedni is a distressztől de most nem ez a lényeg...május 30: 11óra folyamatos tanulás, 3 óra alvás, egy fél croissant, másfél óra autóút, másra gondolni nem engedő gyomorideg, egy tételhúzás és a függöny lezuhan...ezt tudom!!! és abban a pillanatban megnyugodtam..itt már nem történhet olyan amit nem akarok...nem is történt..."gratulálunk!!" mondta az elnök..én erre: "köszönöm szépen" és kijöttem..semmi igazi eufória, semmi őszinte öröm..nincs nagy kő zuhanás, sem örömkönnyek...csak kijöttem és csend volt az agyamban...az ideg elmúlt, nem kellett gondolkodnom...fura érzés..aztán eszembe jutott, hogy az emberbe genetikailag kódolva van a boldogságszintje és, hogy anno a gyártási mechanizmusom során a "keserédes" nevű mikrochippet helyezték belém, amely sohasem enged igazán felhőtlenül örülni valaminek...nem tudom megélni a munkám gyümölcsének ízét és ez egyfokú csalódottsággal jár, amit így leírva elég fos érzés átélni...az ember az igazán mérvadó élethelyzetekben ismeri meg saját magát..a hétköznapok csak kicsiny töredékei az igazi lényednek...az idő csak folyik és te vágyod a szebbnél-szeb és idealisztikusabb dolgokat és közben keresed a helyed ebben a fájóan elbaszott körforgásban, de ha fejed tetejére állsz, akkor sem leled meg azt... minden nagyképűség nélkül: boldogok a lelki szegények!!! FF

és tÉnyLeg

...idézhetném a "30Y: Sötét van" c. zenéjét, de nem teszem, pedig valahogy tényleg az van...tegnap költöztem haza..végleg...az egész nap elment a pakolgatással és valahogy nem volt időm úgy igazából beleérezni..hát most van...úgy érzem kikívánkozna pár könnycsepp, de nem akar megindulni, ígyhát inkább mosolygok 1 kicsit...azt hittem felkészültem erre az egészre, de nagyon nem...az egész életre..valami kesernyés vegyül az alaphangulatomba és nem tudok rajta felülkerekedni..nem megy...vajon mi lesz fél év múlva..mihez tudok kezdeni...milyen irányba sodródik az életem...a választ nyilván az idő szép lassan megadja és utólag majd persze csak legyintek az egész évődésre, de most??...ez nem megy..egy azonosíthatatlan kis sebhely maródott valahol bent...lassan de egyenletesen szivárog a vér belőle..érzem ahogy a kis cseppek lecsordulnak a szerveim falán... szinte érzem az ízét a számban... nem szeretnék lejjeb adni az életemből...az élmények, az ingerek színvonalából..a terveimből és azok realitásából sem..nem akarok egy szépen indult lehetőség maradni, egy beteljesületlen ígéret..egy szürke vidéki kis senki...sajnos ennek is megvan a sansza..ha nem tudnám, hogy többre vagyok képes, akkor nem is aggasztana, dehát ez a gyönyörű élet, ez a csodálatos ország kórosan szűk marokkal méri a kínálkozó lehetőségeket...a sorsod idáig volt a kezedben..te megtetted amit lehetett, most ők jönnek... believe; FF

végE?

...nem tudom, hogy mit kéne éreznem és azt sem igazán, hogy ennek ellenére mit érzek...próbálom lenyelni, feldolgozni, szokni a tudatot...félek...vágyom és megrémít egyszerre...hisz gyerek vagyok még, vagy legalábbis jó lenne ebben a hitben ringatózni kissé...az előző bejegyzések írása közben sok minden letisztult, úgy éreztem végre kiírtam pár szilánkot- talán így is történt, majd elválik..volt időm megrágni a történéseket..hogy mit fogok tenni, mik a lehetőségeim..mibe kapaszkodhatok...kik lesznek azok, akikkel elindulhatok ezen a sokkal meredekebb úton...ki tart majd velem...sokszor csak 1 emberben vagyok biztos, sokszor sokkal többen, de valahogy a temérdek keserű tapasztalat miatt nem tudok már hinni bennük_persze ez úgy változik, mint az időjárás az ablakon túl...egy új élet virrad...megint helyt kell állni, úgy mint még soha...minden a te vállaid nyomja majd...nem lehet megkérni a szüleid, hogy egy telefonnal intézzék el a dolgot..nem futamodhatsz meg...ki kell állnod...meg kell teremtened egy életteret:a semmi darabkáiból...talán majd az is jó lesz..azzá kell tenni...a mi kezünkben van...új alapokra kell helyezni számos kérdést és legfőképpen megbékélni az adott helyzettel...nem beletörődni persze..és előre nézni...csak pozitívan..tán ez lesz a legnehezebb, bár az élet kegyetlen rendje, hogy ha azt hiszed legyőzted életed eddigi legnagyobb akadáját, hát tessék egyből ott a következő, amely ha lehet még robosztusabb mint az imént...el kell kezdeni hinni végre.. believe, FF

fÁj

...a napok fogynak..az élet kissé apadó medrében feszültséggel telve csordogál az ébredező fák árnyékot adó töveinél...estére jár...felébredsz egy minden tagod elnyűvő nap utáni kikényszerített pihenőből...a függöny félig elhúzva, fény már nem szűrődik a szobába...nincs mit enned, lassan zár a bolt...erőt veszel magadon és amilyen ruhadarab a kezed ügyébe akad a tv alatti kis szekrény ajtajáról lógva felveszed...pénztárca, táska, kulcs, teló és elindulsz...a város él, nem zsibong ugyan mint nappal, de így sokkal élvezhetőbb is...több az esti fény, a levegő tisztább- szinte frissítő (persze nem olyan mint otthon)...pont annyi ember van amennyi még nem zavar...ismerős sarkok, táblák, csatornafedelek, úthibák, boltok..egy két ismerős arc is elsétál...szinte minden négyzetméterhez fűződik egy emlék, egy bevésődött momentum, amit így a végén akaratlanul is előveszel, ami felnagyul..gyógyíthatatlan szentimentalizmusod teszi ezt vele...nem jó ez így...az emlékek és a képek, a terek, az utcák és az általuk gerjesztett hangulat rabja vagy...tán csak azért mert elveszted...kicsúszik a kezedből mint a homok...lepereg, hiába próbálod precízen zárni az öklöd, annál kétségbeesettebben és gyorsabban hullanak a szemcsék és a végén nem szorítasz semmit, csak az emlékét, ami akkor is gyönyörűnek hat, ha ezerszer is kívántad már, hogy hulljon végre ki a kezedből..ne nyomja már a súlya...és most vége..se szemcsék, se Pécs..se albérlet...hazaköltözöl...hiszen ezt akartad nem?- onnantól kezdve, hogy lassan 3 éve az első lezajlott hét után hazaértél a szeretteidhez...vége...csak szokd meg bazdmeg!!! nincs mit tenni...akkor kellet volna igazán szeretni, amikor még élhettél volna...vagy tán éltél is, csak semmi sem elég...soha semmi sem elég jó...fáj? csak szokd meg és élj...minden holnapban lehetőség lapul...élvezd, mert az élet is lepereg, nemcsak ez a 3 év!!! FF

szObahaNgulAt

...*0005*...belököd az ajtót..a túlfűtött lépcsőház radiátorán reklámújságok kavalkádja..semmi érdekes..ma sem...jó erősen benyomod a csengőnek álcázott világításkapcsolót és sietősre veszed a lépteket felfelé, mielőtt kialszik a fény...az elkerült ajtók mögül még sosem látott gyerekek zsibongása...a hangjukat már jól ismered, ahogy szaladnak lefelé reggel a lépcsőházban és az anyjuk elhaló hangon csendre inti őket..."füzesi Eszter, Andris" azt hiszem ez áll színes betűkkel az ajtajukon...aztán valami idős lakó ajtaja, akinek minimum hat zár van felerősítve az ajtó legkifürkészhetetlenebb szegleteire...csak 2 lépcsőforduló és eléred az első emeletet...még e jelentéktelen táv is elég hozzá, hogy a már kizipzározott kabátod alatt érezd, hogy kimelegedtél...kulcsért kezdesz matatni az éppen aktuális táska megszokott zsebében..megragadod- a felirattal felfelé...a bent lakók már némán tudják, hogy hazaértél...az ajtó félre nem érthetően megnyikordul és belépsz a még melegebb előtérbe...átcsörtetsz-közben megeresztve egy szijja-sztok-ot a laptopok mögött sejtett lányoknak..a szobád úgy találod ahogy előző hét közepén hagytad...ablaknyitás-a már gyér forgalom hűsítően beszűrődő zaja..lerakod a kajás táskát és a már sok kilómétert megélt laptopot..minél rövidebb idő alatt probálsz levenni minél több ruhát és csendben levegőhöz jutni...leülsz a székre, kissé szétnézel, elmerengsz a kistv-ben látott tükörképeden, majd kissé unottan kicsomagolod a nylonokba rejtett dobozokat és elrejted őket az ismerősen zümöggő hűtő középső fakkjának mélyére (az anno hónapokig bent szendergő zsírosedény alá)...felnyitod a legtetszetősebb dobozt és felmelegíted a tartalmát...a Beck's-es pohár és elmaradhatatlan bele valóként a Spar-narancsszörp is előkerül...benyomod a kis fekete dobozt és kissé elnehezült szívvel gondolsz vissza a buszút előtti percekre a kandalló melleti szobából, a saját igazi világodból, amelyet szépen, módszeresen lassú kegyetlenséggel felőröl a falinaptár egyre fogyó napjainak listája...vajon mi marad, ha mindkét világod elveszik a felszínen maradásért folytatott küzdelemben??? FF

buSz

...már szombaton érzed amikor estére jár..egy kicsit megmérgez...egy kis mélabúval árnyékolja be a hangulatod...próbálod kissé megerőltetni a szíved és lépni...egy mély lélegzet éshát: jólvan, volt ez így már rengetegszer...elhagyod az otthont, otthagyod Őt..de csak időleges ez a fajta hálátlanság, hisz pár hosszú nap elteltével visszatérsz életed naposabb és biztonságosabb oldalára...vasárnap...a nap is máshogyan virrad..a lényed teljesen átveszi a nap hangulatát..ez csak egy fél nap...nem teszel semmit...búcsúzkodsz..készülődsz..szöszmötölsz..nézel ki a fejedből és már kissé gyermekded módon várod a következő hétvégét...az órák észrevétlenül telnek..már nincs kedved belekezdeni semmibe...ez csak egy fél nap...a történések hátterében vészjóslóan beesteledik..a dühös szél erőszakosan zörgeti a szomszédod évek óta javításra szoruló nagykapuját...a hangok ismerősek, korántsem újkeletű zörejek...a kandallóban vidáman ropogó tűz melegéből szinte kedélyesen hangzanak, hiszen odabent vagy..ne félj fiú, itt nem bánthat senki...ide születtél, itt is nőttél fel..ide köt minden.. itt a helyed..itt nem bánthat senki...aztán lassacskán itt az idő... a nylon zacskók zörgése, az ételek illata...a feszült készülődés...vajon minden megvan?..időben odaérünk?...két kutyád izgatottan szaladgál az autó fényszórójának fényénél...a rozsdás kaput merevitő nagy kampó nehézkesen landol a kapu melleti kerítésoszlopon...az autó kigördül a hídra...10-15 perc néma zötykölődés a már unásig ismert panorámát kémlelve a párás ablaküvegbe törölt rés mögül...a házak, az udvarok, a kertek, néhány járókelő...mindennek ellenére mégis mindíg szolgál egyfajta újdonsággal...az autó megáll egy félreeső parkolóban, majd egy kifacsart mosoly...elhajt...átbaktatsz a peronra...az izgő-mozgó sokaság feszélyez..méregeted őket...már otthon lennél..ott messze..a meleg szobában...csend van...ahol vár az ágy, egy másik kilátás az ablakból..az érem másik oldala-a te érmedé...egy három éves érem a zsebedben a lakáskulcs mellett...már sokszor megkarcolta menet közben... a busz beáll a patka mögé...nagyobb, impozánsabb mint a rövidebb utat futó társai...a tömeg, mint esztelen borjak az etetést jelző csengőszó hallatára koncentrikus körökben egymás kitisztított lábbeliin taposva az ajtó fejek mögött sejtett sziluettje köré csoportosulnak...feljutsz...nem elsőnek persze, de bőven nem utoljára...már nem először csinálod...az idegenek bosszantó közelsége, az okafogyott furakodás a nyilvánvalóan elégséges ülőalkalmatosságért...mitsem érdekel már az egész..."Bocsi, foglalod?"...felteszed a hengerré gyűrt kabátod..az ujjában a fekete sál, a sapka azt hiszem a jobb zsebében...leülsz...telefont és fülhallgatót veszel elő, miközben felizzik a motor és életre kel egy más világ...utazol...az oszlopok, a fák, a kilóméterkövek, házak és táblák sötétben alig kivehető forgataga ez...lényed befogadja a zenét...csak arra figyelsz...ott vagy benne..hisz szereted, az egyik kedvenced az album...a kellemes meleg és az egybefüggő sötét elnyomja érzékeid...elalszol, de a zenét tisztán hallod, soha máskor ilyen tisztán...65 percig egyszerű a világ... FF

éLet I.

"élet élet, de csuda klassz csak nézd meg" ...fogy az idő..és az úgymond kétfrontos élet visszaalakul egy egységgé...nincs két lakáskulcs, nem lesz 2 helyen fogkefe...az összes zoknim újra 1 fiókba kerül...bután hangzanak ezek a kis nüansznyi képek, de jól leírják a történéseket...a város amit 2 és fél évig minden igyekezetemmel próbáltam kissé a szívembe fogadni, most visszasomfordál a térképre, a fotókra..meghúzódik az emlékek arctalan körforgásában...furcsa és félelmetes...régóta várom ezt..a sok megpróbáltatás végét..a véget nem érő zötykölődést valahol a baranyai utakon..várom a végét annak a megfoghatatlan magánynak ami itt volt a társam, az árnyékom, amely oly' makacsul ragaszkodott a cipőim talpához nőni...nem kellett vadásznom rá mint Pán Péternek- ő itt maradt, és ha lenézek az íróasztal lapja alatt, még most is itt van- csendben, de valahol belül azért éreztetve jelenlétét...az úgymond önálló élet ebben a tekintetben visszalép egy lépcsőfokot, de hiszem, hogy csak rajtam múlik minden, ami utána következik..illetve rajtunk_sokkal biztosabban érezlek magam mellett, mint anno, amikor elköltöztem otthonról...bár legalább annyi a kérdőjel és a bizonytalanság az elkövetkezendő évekkel kapcsolatban, mint anno volt_viszont egy pont megdönthetetlenül fénylik a horizonton..egy pont, ami minden percben ott van...egy pont, ami többet ér mint az egész nagy sötét ott körülötte..egy pont és egy huncut ugró kétéltű becsukott szemmel a levegőbe ásító hangja...ez az életem..ezek vagyunk mi-a kérdőjelek közti mélyen a lapba kanyarított felkiáltójel... folyt. köv. (a szerk.) FF

ezIs

ezis megvan, mondhatnám, hiszen elkezdődött, és be is fejeződött az első hét a szemeszterben...kicsit felemás, de azért tűrhetőnek néz ki, illetve azzá fogom tenni...úszás-futás-kondizás valamelyikéből csepegtetek a napokba, így márcsak a mozgás sem enged régi lelki mélységeimbe süppedni...volt úgymond csoporteste is, bár a csop.ból szinte kevesebben voltak, mint máshonnan, de jool éreztem magam...és végre volt Ivory Coast újragyúrt formában, de a régi élménygombolyaggal, már Ivory Soul cím alatt...jókis társaság jött össze a bulira és mondhatni kifogástalanra sikeredett...ezis kitart pár napig...szerdán pedig már otthon vagyok, ami garantált balansz'...mármár kezdem élvezni a pár hete restartot vett színpadi próbákat és a kis csapatunkat...Matesznak iszonyatosan örülök, ezt nem részletezném_az én nevelésem :) ...élvezem ezt a még nyugodt, megfontolt döcögését a napoknak...nincs az az elemésztő feszültség bennük és mégis pozitív tartalommal telődnek...FF

régi-új város...régi új hangulat...régi új érzések a világ szépségét illetően...de igyekszem nem ezeket rögzíteni a szemeszterre és visszacsiholni valamit az előző bejegyzések flowjából...kívánjatok szerencsét hozzá... bELievE

lÉLEKhelyzetkÉP_jóslaT

...még 7 nap és vége ennek az iszonyatosan jó étrelemben tömény zuhatagnak, amit szabadjára engedtem pár hete...az arcom minden pillanatban más érzelmet tükröz, de belül egy elégdetett ember ül egy kényelmes fotelben a ropogó kandallótűz előtt és karba tett kézzel, minden tagját ellazítva pörget ezernyi emléket maga előtt és egy halványan a szája szegletében megbúvó mosollyal nyugtázza a lelki szemei által vizualizált képet....a ténykedést, a hasznos perceket, a már belsővé vált társaságot és egy semmihez sem hasonlítható mosolyt és az éveket gyengéden magába sűrítő pillantást, amely minden haragot és negatív érzelmet száműz egy jólesően távoli vidékre...érdemes újra és újra felnyitni a szemhéjaim és álmosan rácsodálkozni a minden nap egy kis újat adó világra...érdemes élni_így akár örökké... (egy, most még valahol a tudatalattiban lavírozó megérzéssel azzal kapcsolatban, hogy a 7 nap elteltével a realitás szilánkjai fogják elnyűni a még ma is gyermeki rácsodálkozást...) FF

rég vOlt

...nagyon-nagyon rég volt ilyen a lelki állapotom, mint az utóbbi napokban, már lassan hetekben..ilyen pozitív, ilyen összeszdett, ilyen csendes...ennyire fesztelen... nem merem elhinni, h ilyen is történhet velem_azthiszem életem egyik legjobb döntése volt, hogy úgymond kivettem a sokéves szabadságomat így a kétfrontos megmérettetések után és dobtam a szakdolit majd a nyárra.. nem bántam meg, hiszen az elmúlt pár hétben olyan töménytelen mennyiségű jó-hasznos és lelkiekben tápláló dolgot csináltam, amit az egész 2009-2010es évben nem... bizonyára a kezdődő szemeszterrel ennek vége szakad, de nem bánom..úgy érzem évekre feltöltődtem és újult erővel várom a kihívásokat, az eddigiekhez hasonló akadályokat..mindent..kész vagyok.. a tervek csak sokasodak, a KÖZÖS dolgok-élmények szintén és talán ez az egyik leghangsúlyosabb oka jelenlegi állapotomnak...hogy lehet-e egyre szerelmesebb az ember ennyi idő után..úgy érzem az vagyok, valahogy a korommal az érzéseim és a lelkem is fejlődik-érik és talán elhagyom azt a sok bomlasztó érzést és hajlamot, ami a személyiségem része volt... úgy érzem egyfajta boldogabb élet felé vezető lépcső aljánál járok, de már elhagytam egy-két fokot és egyre tisztábban látom az utat felfelé, bár maga az út elég meredek és a fokok és keskenyek, de igyekszem csak felfelé haladni- Veled...

záróakkordként a hangulatot összefoglalandó: keywords/Tücsök, barátok, társaság, billiárd, Taszár, pingpong, próba, Esztinéni, VV, meccőolló', üvegház, húzóckodó, greentea, cserépkályha, futócipő, sokáigalvás, activity, family, red&blue, face,PHoward, bújás és még 1000minenfélemás... Believe; FF

óÉvZároo

...elmúlt a 2010.is...sokx írtam de tényleg ez volt az eddigi legdurvább évem...anno ezt írtam 2009-re és ezt gondoltam 2008 utolsó napján is- tisztán emlékszem :D ...de abban a pillanatban azok is helyt álltak és most ez is...remélem a következő évek kicsit könnyedebbre és kicsit élvezhetőbbre sikerednek majd és nem lesznek ennyire izzadtságszagúak_hiszen az élet nem a munka és a megfelelés körül kell, hogy forogjon_szép lassan rájöttem erre én is...

ezúton is szerentém mégegyszer megköszönni mindazoknak, akik mellettem álltak az utóbbi nehéz hónapokban, vagy "csak" nem távolodtak el tőlem, amiért semmi időm nem volt velük lenni kicsit...végül is meglett a gyümölcse, hisz azért csak gyógymasszőr lettem még 2010ben- tk ezt sem gondoltam volna mondjuk 1 éve, de így van_előbb, mint hogy rekreációs szakember...ebből is látszik mennyire nem lehet tudni mit hoz az élet- nincs értelme messze menőleg tervezni...

visszont annyira "megtörtem" (kiégtem-igen talán ez a jó szó) itt belül, hogy megfogadtam, hogy innentől nem érdekel a preciztás és a megfelelés- csakis magamnak fogok megfelelni...itt a január és még mindíg van 3 (v 4) vizsgám pécsen, de konkrétan leszarom- úgyis meglesz valahogy..mióta megvan a masszőr papírom annyi örömteli percet éltem át Tücsökkel és a barátaimmal, amennyit talán egész évben nem!!! uh erősen büszke vagyok magamra_az év végi befutó igencsak erősre és megnyugtatóra sikeredett...

a karácsony olyan volt amilyennek kellett lennie- illetve amilyennek megálmodtam már sok-sok héttel előtte- illetve kb dec10-től karácsonyig is már szinte karácsonyoztam itthon és ez annyira rendbe tett lelkileg, hogy kb jövő ilyenkorig ebből fogok meríteni... címszavakban későbbi emlékeztetés céljára: ipari mennyiségű teagyertya, 15féle pickwick, HP hangoskönyvek, Rejtő Jenő, Sherlock Holmes, húzóckodó a falon, hóesés- hó"torony", akácosmetszés, kandallóban lobogó tűz, sok bújás, activity, pingpong, forraltborozások, akusztik, könyvespolc, diszítés-nagytakarítás és a hangulat_ami nálam a legfontosabb...

a szilveszter isszonyatosan jóó lett...pedig annyit készültünk rá, hogy tudat alatt borítékoltam, hogy szar lesz, de nem!!! Végre szakítottunk a hagyománnyal és nem báloztunk, hanem házibulit toltunk Anikóéknál 24000ft értékű alkohollal felfegyverezve 13 emberre..elfért na...köszönöm Nektek!!! nem felejtős / Anikó, Vöri, Nóri, Andris, Szandi, Matesz, Szemi, Petyki, Kinga, Zotya

és végül békés boldog új évet kivánok minden kedves ide tévedőnek! 2011-ben is szeretném bővíteni a bejegyzések sorát_néhány kimondottam publikus és néhány inkább "öncélú" hasábbal... sajnos nem valószínű, hogy túl gyakran kerülnek fel új bejegyzések, de mint már írtam többx ez már nem az az idő, amikor ráértem fél éjjeleket és egész napokat a gép előtt tölteni... believe & FF